Festőművész. A budapesti magyar képzőművészeti főiskolán diplomázott festő és képgrafika szakon 1976-ban. A '70-es években a magyarországi progresszív szellemű művészeti élet vezető figurája. Már a főiskola alatt szervezője volt a Rózsa-kör elnevezésű avantgárd csoportosulásnak, amely a Rózsa eszpresszóban tartott fluxus jellegű bemutatókat. A főiskola elvégzése után sokféle műfajt kipróbált, fotogramokat, grafikákat, konceptuális munkákat készített és performance-okat rendezett, rendszeresen szerepelt alternatív klubokban, művelődési házakban, valamint magánlakásokban rendezett kiállításokon. Első egyéni kiállítására a székesfehérvári ifjúsági házban került sor 1978-ban, ahol fotóit és fotógramjait az érdek fogalma köré rendezve mutatta be. Ugyanebben az évben a Bercsényi klubban Károlyi Zsigmond festőművésszel közösen Hiány címmel rendezett filozofikus tartalmú environmentet. 1979-ben Vallás címmel egy háromrészes kiállítás- és performance-sorozat keretében szintén fotogramokat mutatott be. Ez volt az utolsó magyarországi kiállítása, még abban az évben először Párizsba majd New Yorkba emigrált. New Yorkban kezdett el igazán festészettel foglalkozni. l982-ben elnyerte a PS 1/Project Studios One/ nemzetközi művészház kétéves ösztöndíját, amely az ösztöndíj mellett műtermet és rendszeres bemutatkozási lehetőséget is biztosított. A '90 évek elején a játék, a szerencsejáték, mint konkrét élmény és mint világ-modell vagy sorsmetafora több művének meghatározó témája volt. Computer-grafikai sorozata a szerencsejátékban rejlő, a valószínűségre és a véletlenre vonatkozó matematikai-fizikai-filozófiai összefüggések képi megjelenítése volt. Egyetemi évei előtti katonaélményeire emlékezett a keki színű pokrócokra festett Alvó katonák-sorozattal. Ezt a témát computer-grafikában és egy önéletrajzi dokumentumregényben is feldolgozta, New York is My Vietnam címmel. művei több New York-i galériában szerepeltek, többek között azokban az East Village-i galériákban, amelyek a '80 években a legprogresszívebb, legfrissebb irányzatokat mutatták be. 1995-ben a budapesti Ernst Múzeum rendezte meg retrospektív kiállítását, amelyen a korábbi munkák mellett új festmények is szerepeltek. A '90-es évek végétől festészetéből fokozatosan elhagyja a koncepciót, tartalmat és a tiszta festői látványra koncentrál. 1997-től számítható máig tartó legújabb, csendéletek-periódusa. Környezetében található hétköznapi, közönséges tárgyakból (asztal, szék, létra, festékesvödör, rezsó lábassal, ruhadarab, ruhásszekrény, computer, tekercs vászon, mosógép, bubblewrap tekercs, műanyag palack) állítja össze szikár kompozícióit. Új képeit a New York-i D.U.M.B.O. /a down under the manhattan bridge overpass/ elnevezésű, a brooklyn-híd környéki új művésznegyedben bérelt műtermében kedte festeni és ugyanitt mutatta be őket az úgynevezett open studios keretében. 2002 óta Antwerpenben és Budapesten él, legújabb képei főleg ezen a két helyen láthatóak Jelenleg a budapesti magyar képzőművészeti egyetemen tanít festészetet.
