Programkereső
Személy

Kálmán György

színész, szereplő
Született: 1925. március 6. (Magyarország, Budapest)
Meghalt: 1989. február 19. (Magyarország, Budapest)
3 hozzászólás

A 20. századi magyar színjátszás kimagasló alakja 1949-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. Pályája Pécsen indult, majd 27 évig a Nemzeti Színházban játszott. Színpadi szerepei mellett rendszeresen feltűnt filmen is, valamint gyakran szinkronizált. Felesége Káldi Nóra színésznő volt. Jászai Mari- és Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész volt.

Hozzászólások

Spoiler
DoszpodBernadett 2019 febr. 11. - 21:21:25
2 db hozzászólás ehhez a színészhez...
Kálmán György egy méltatlanul elfeledett színészóriás....
Válasz
s4nlara 2014 ápr. 12. - 21:29:57
Ideje megtörni a csendet, mert Kálmán György megérdemli, hogy emlékezzünk róla minden lehetséges platformon.
Sajnos kevesebb audiovizuális termék maradt fenn róla, mint a vele egy kaliberû színészekrõl pl. Darvas Ivánról, Latinovits Zoltánról. Ezért leginkább a Nemzeti Színház közönsége tudná felidézni, milyen volt a színpadon. 89 óta nincs köztünk, és kevesen vannak már azok is, akik láthatták.
Amennyire én tudom, a háború idején megjárta a poklot... Aztán a felszabadulás utáni nagy éhínségben jelentkezett a színi iskolába, elõtte nem voltak hasonló ambíciói.
A diploma megszerzése után Pécsre került, ahol igazi komédiás színházat csinált akkoriban Szendrõ József. Amikor visszatért Pestre, a Nemzetibe akart menni és föl is vették. A Tojás c. modern darabbal, benne egy új modern fõszereplõvel kezdõdött a menetelés a ranglétrán. Meghasonlott, ideggyenge karakterek tökéletes megformálója volt, mind belsõleg mind külsõleg. Az ügynök halála Tímár József meccse volt, de Kálmán György asszisztált neki, a tehetségtelen de annál többre tartott Biffként. Illyés Gyula Testvérek c. drámájában, Németh László VII. Gergelyében és Weiss: Marat halálában Sinkovits Imrével játszott együtt, akivel barátságot is kötött.
De igazi barátjaként Zsolt István játékvezetõt és színházi ügyelõt szokták emlegetni. „Én jobban emlékszem az elsõ barátomra, mint az elsõ barátnõmre”. A különös kapcsolatrendszeréhez hozzájárul, hogy nem kereste mások társaságát. Nem szerette a közönség zajos tömegét. Az utolsó évtizedében pedig egyszerûen abbahagyta a színészkedést. Egy nézeteltérés következtében elhagyta a Nemzetit – bár azokban az idõkben ez nem volt ritka – és ezzel együtt a színészetet is. Hiába hívták, meggyõzõdése volt, hogy belefáradt, nem alkalmas már jó alakításokhoz. Sinkovits mondta egyszer, hogy fontos megújulni, folyamatosan képezni magunkat, különben a mûvésznek befellegzett. Lehet, hogy Kálmán György ezt érezte?
Ez a színész nem a színpadon halt meg. Ködöt hintett maga köré, tükörsimává csendesítette a vizet majd kihátrált ebbõl a világból. Ez önmagában még elfogadható lenne, ha például csendes bús öregapó szerepei lettek volna. De ha megnézzük a Felfelé a lejtõnt, vagy meghallgatjuk a Hanyas vagy?!-ot, kiderül, milyen szuggesztív, egyedi játékstílusa volt, ami megnyilvánult minden szerepében, de egyáltalán nem átmentett modoroskodásban. Ilyen szerepformálások után érthetetlen a rajongóknak ez a végjáték. És egyben méltatlan is szerintem.
Válasz
9/10
Fargo 2011 dec. 11. - 19:44:48 9/10
Kálmán György

(Budapest, 1925. március 6. – Budapest, 1989. február 19.)

kép
Válasz
3 hozzászólás