Munkácsy-díjas szobrászművész. 1976-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. 1982-83-ban a bécsi Képzőművészeti Akadémián Bruno Gironcoli osztályán tanult. 1987-től 1993-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1999-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszékének vezetője, 2001-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának témavezetője volt. 1976-tól kezdve művei rendszeresen szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon, és számos hazai és külföldi közgyűjteményben láthatók. Alkotói életművében mindig klasszikus szobrászati problémák állnak a középpontban, de mindig aktuális művészeti kérdésekből kiindulva, szellemes, olykor humoros koncepcióval értelmezve. Stílusa összetéveszthetetlen; költői jelentés és absztrakt szobrászi nyelv jellemzi leginkább, mindig igényes kivitelezéssel és radikálisan új formai megoldásokkal. Legtöbb szobrát vasvázra építette, papírpépből vagy poliészterből mintázta, felületüket pedig festette. Szobrai rendszerbe épülnek, sorozatokat alkotnak. Pedagógusként szuggesztív személyisége, kiváló szakmai tudása, nyitottsága, szervezőkészsége tanítványok generációi felé közvetített olyan mintákat, elveket és módszereket, amelyek a kortárs magyar szobrászatban és művészeti oktatásban jelenlévőek, és amelyek bemutatására ez a kiállítás-sorozat vállalkozik.