Brit hegedűművész, 1956. december 28-án született Brightonban. Fiatalon Yehudi Menuhin támogatását élvezte, aki helyet biztosított számára világhírű iskolájában, és tanulmányainak költségeit is állta. Később a rangos New York-i Julliard Schoolban Dorothy Delay növendéke lett. 1977-ben mutatkozott be a Royal Festival Hallban, ahol a Riccardo Muti vezényelte Londoni Filharmonikusokkal Mendelssohn Hegedűversenyét játszotta.
Első felvételén, 1984-ben Edward Elgar Hegedűversenyét játszotta a Londoni Filharmonikusok közreműködésével. A kiadvány 300 000 eladott példánnyal aranylemez lett, elnyerte "Az év felvétele" címet a Gramophone magazinnál, valamint "A legjobb klasszikus album" lett a BPI Awards szerint. Ezután szokatlan módon egy jazzalbum következett. Nigel Kennedy figyelme innentől kezdve megoszlott a klasszikus és a popzene, a New York-i Filharmonikusok és Paul McCartney vagy Kate Bush között.
A négy évszak 1989-ben megjelent felvételéből több mint kétmillió példányt adtak el - ezzel Nigel Kennedy bekerült a Guinnes Rekordok könyvébe.
1992-től Kennedy időlegesen (öt évig) búcsút mondott a koncertszínpadnak. Ebben az időszakban számos önálló szerzeménye született, amelyeket a kelta népzene, a rock- és jazz-zene elemeinek ötvözése tett különlegessé. 1997-es visszatérése után nagysikerű észak-amerikai turnén vett részt, majd újból felvette Elgar Hegedűversenyét, valamint rögzítette Vaugham Williams "A pacsirta röpte" című darabját Simon Rattle-lel és a Birminghami Szimfonikus Zenekarral. Következő albumát Fritz Kreisler életművének szentelte. A Kennedy Experience című lemez a művész Jimi Hendrix emlékére komponált darabjait tartalmazza. Ugyanebben az évben azonban a klasszikus zene fenegyereke Lynn Harrell csellóművésszel közösen Bach, Ravel és Kodály kamarazenéjéből is készített felvételt. Kis előadási darabokat tartalmazó albuma, amelyen a Londoni Kamarazenekar kíséri, rögtön a nagy-britanniai eladási lista élére tört.
Ezek után 2000-ben Nigel Kennedy a Doors együttes repertoárjára alapuló koncertet adott. Saját maga vezényelte a Berlini Filharmonikus Zenekart Bach négy versenyművének felvételén. 2001-ben az év művészének választották Nagy-Britanniában. 2002 szeptembere óta a Lengyel Kamarazenekar művészeti vezetője.