A magyar geometrikus festészet egyik jeles képviselője, aki a nemzetközi Konkrét-konstruktív művészetben is és a magyar szakrális geometria festészetében is elismert alkotó. Alkotói munkássága igen sokrétű, az univerzális festészete a következő (nyugati) művészettörténeti kategóriákba sorolhatók: hard-edge, color-field, absztrakt expresszionista, monokróm festészet, valamint konkrét-konstruktív, minimal-art és konceptuslista művészet.

Művészeti teoretikus és kiáltványok írója is. A gyakorlat és elmélet ötvözése által táblaképfestészeti stílusirányzatokat is alapított. A magyar szakrális geometria területén a pár hazai alkotó közül az egyik. Ezzel az elmélyült és hiánypótló alkotói tevékenységével csaknem az egyedüli képviselője ennek az orientációnak a kortárs művészetben.

A 20. századi modernizmushoz kötődő festészetét ötvözi az univerzális, spirituális művészettel. Így a geometrikus művészet képvilágát két irányban is kutatja párhuzamosan: a múltat, a modernizmustól az ősi korokig elmenően vizsgálja, és a jelennek-jövőnek megfelelő geometrikus törekvéseket is tanulmányozza. Célja az, hogy a 21. századnak megfelelő geometrikus festészetet alkosson, amely azonban nem posztmodern, hanem egy időtlen művészet.

Összegzően: a legfőbb alkotói elve a konceptuális geometrikus festészet területéhez sorolható: a sík és a tér komplex viszonylatait festi. Reflektál a 20. századi ismert festészeti törekvésekre is, de Ottónál nem pusztán a térbeli optikai „illúzió” hatása a szembetűnő, hanem sokkal inkább egy transzcendens és konkrét térélmény, szellemi tér tudatosság a vezérfonal. (wikipedia)