Papp Iván

Festőművész, grafikus, tanár. Kétgyermekes családban született Pes­ten; báty­ját a család fiatalon, friss-diplo­má­san vesz­tette el. 1936-41: Magyar Képző­mű­vészeti Főis­ko­la, ahol Glatz Oszkár, Aba-Novák Vilmos, Elek­fy Jenő mel­lett Var­ga Nándor Lajos volt mestere. 1940-ben Szé­kely Bertalan-díj­ban ré­sze­sült. 1943-ig ta­nár­segéd a Képző­művészeti Fő­is­kolán; ké­sőbb - mivel egy cse­cse­mőkori láb-ope­rá­ciótól fogva bi­cegett - ír­nokként szol­­gált az utászoknál Körösmezőn. A kö­vetkező tan­év­től a '44-es nyár végéig Sep­si­szent­györ­gyön ta­ní­tott az ott a második bé­csi döntés után ala­pí­tott Ta­nítóképzőben. Ak­kor is­mer­­ke­dett meg ké­sőbbi fele­ségével is. 1945 elején Ék Sándor alkalmazott-gra­fi­kai mű­helyében dolgozott. 1946-ban kö­vet­kez­he­tett a csa­lád­alapítás; debreceni szü­letésű, magyar-sza­kos böl­csész­ként Kará­csony Sándor egye­temén vég­zett pár­já­val előbb Nagykő­rösön, 1948-tól pedig Máté­szal­kán tanított, illetve ott volt sza­bad­mű­velődési elő­adó. 1950-től élt a fővárosban a pár évvel később már négy-gyermekesre kiegészült család. Az évti­zed elején a Pedagógiai Fő­isko­lán, 1955-56-ban a Ma­gyar Ipar­mű­vé­szeti Fő­iskolán ta­ní­tott. Az ottani Rajz-tan­szék­­nek 1957 elején bekövetkezett megszün­te­­té­se után ál­lást mintegy fél évvel később, zug­lói kö­zép­­­is­kolá­ban, az akkor is híres I. Ist­ván Gim­ná­­­zi­um­ban kapott; egé­szen ha­lá­láig eb­ben a körben dol­go­zott. Tagja volt a rajzpedagógusok mű­vészstúdi­ó­já­nak Budapesten. Az ötvenes évek első felétől vett részt, alkalmanként, a sá­ros­pa­­taki, a zsennyei, majd jó­­val később a sop­­ro­ni művésztelep mun­ká­jában; fő­leg ott készí­tett akvarelljei szerepel­tek időről időre ki­­ál­lí­­­tásokon is. Ezekben az évtizedekben kisebb akva­rel­­le­ket, raj­­zo­kat, linómetszeteket gyak­ran ké­szített. Munkái közt a kezdeti figurális ta­nul­mányok és kicsiny fa­met­­szetek, később különféle faragások mellett több­nyire táj­­képeket (városrészleteket is), csendéleteket ta­­lálunk, de - olykor, mint a pesti Körönd restau­rá­lása keretében - jó­val nagyobb murális mű­­vek, így szgraffitók ké­szítésére is vállalkozott. A hatvanas évek elejétől volt családjával csöndet kereső nyaraló 'Káptalanon' - s két évtizeden át eb­ben a maga-tervezte egyszobás-üvegajtós kis ház te­raszán és a környéken ké­­szült váz­la­tainak, festmé­nyei­nek, met­sze­teinek, fa­ra­­gá­sa­inak zö­me. Művészi munkássága első évtizedeiben, de ké­sőbb is számottevőek voltak könyv-illuszt­rá­ciói, sőt megjelentek szakmai folyóiratban linó­le­umba met­szett ex librisei is. 1974-ben "az érdemeiben is első" Ist­­ván nevét vi­selő gimnázium folyosójára a diákok be­­vonásával az iskolák hazai rendszerét megalapító ki­­rályt ábrá­zoló mozaikot készített.