kép

Megdöbbentõen fiatalon halt meg, hiszen még 43 éves sem volt. Tragédiájáról volt felesége, Bakó Márta két könyvében is nagyon szépen ír, bár véleményét minden bizonnyal befolyásolja az elhagyott asszony nézõpontja.
Rajczy Lajos nagy tehetség, kiváló színész volt, hõs és karakter szerepekre egyaránt alkalmas.
Major, aki "barátjának" tartotta magát, õt is kikészítette. Pl. a Feledhetetlen 1919 c. Visnyevszkíj darabban Sztálint kettõs szereposztásben játszotta Gábor Miklóssal, és bár õ volt a jobb, a hitelesebb, mégis Gábor kapott (ezért az alakításáért) Kossuth díjat.
Aztán az Othellót ugyancsak kettõs szereposztásban kezdte próbálni, Bessenyeivel. A próbák során már csak Bessenyei maradt a címszerepben, Rajczytól elvették a szerepet.
Rajczy masszív alkoholista lett, részegen keményen szidta a fennálló rendszert és a kommunistákat. Erre mondta Révai József, a párt kultúrális és ideológiai vezére, hogy egyszer "rúgjon már be balra is!" Harmadik feleségének apja szerzett neki "diliflepnit", ezért nem volt büntethetõ. (Máskülönben komoly börtönbüntetést is kaphatott volna.)
A francia kultúrának volt a híve, nagyon szerette a francia filmeket, színészeket. Volt felesége, Bakó Márta azt hitte, hogy Franciaországba disszidál. Akkori feleségnek viszont Kanadában voltak rokonai, ahol sem igazi színházkultúra, sem filmgyártás nem volt. Rajczy nem talált más kiutat, csak a halált.

Rajczy Lajos manapság kevéssé ismert színész. 1914. július 1-jén született Budapesten. 1939-ben végzett a Színiakadémián. Elõször a szegedi színházban játszott, majd a Nemzetibe került. Elsõsorban Shakespeare mûveiben szerepelt, de láthatták õt a nézõk a Csongor és Tündében Balgaként, illetve a Katona-féle Bánk bán címszerepében. A 40-es évek elejétõl filmezett, 1953-ban pedig Jászai Mari-díjat kapott. 1956-ban külföldre távozott, és 1957. május 22-én halt meg Montrealban (a Magyar Színházmûvészeti Lexikon szerint öngyilkos lett).