Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
vino-et-veritas
2017 jan. 03. - 14:06:54
Csak most szembesültem vele, hogy ennyire fiatalon ment el.
Talán azért tûnt így, mert a végefelé idõsebb figurákat játszott (Megáll az idõ, Linda, stb.).
"úgy éreztem magam, mint egy ecetes tormába szorult légy"
ha kell, a széklábat is eljátszom http://www.origo.hu/kultura/egyfelvonas/20161229-mi-csak-jatszani-jottunk-a-foldre-ronyecz-maria.html
"fõiskolai évek alatt a Madách Színházban volt szakmai gyakorlaton. Egy egymondatos szerepet kapott a Koldusoperában: De furcsán nevetsz, Jenny! Ennyi volt a szövege. És mivel a Madách Színház ezzel az elõadással járt akkoriban külföldön, Ronyecz Mária ezzel az egy mondattal léphetett föl Moszkvában és Torinóban is"
:D
Ma a Kossuth rádióban hallottam Ronyecz Mária elõadásában egy gyönyörü számot,pontosan június 9-n a Hangalbum c.
mûsorban de nem tudom a cimét.
A refrémben ez megy "Szép volt,szép volt a szerelem,szép volt a varázs"fontos lenne hogy mi a szám pontos cime vagy ki énekli eredetileg.
Aki esetleg tudja kérem irjon.
Köszönöm szépen.
Nos igen, a valódi tehetség inkább alázatra tanít, mert felelõssé tesz másokért.
Csak az üresség tud felfuvalkodni úgy, mint egy lufi.
Talán nem is vártam volna mást Ronyecz Máriától, mint azt a kedves szerénységet, amirõl írsz.
Furcsa, hogy nincs felsorolva a Megáll az idõ Malacpofa szerepe. Én pl. onnan ismerem, de annyi is épp elég volt ahhoz, hogy örökre bevésõdjön.
Látom, a Lindában is játszott valamit, nyilván az egyik rendõrtiszt lehetett, de az a sorozat csak tisztes iparosmunka volt a Megáll az idõhöz képest.
Szerinted ki meri felvállalni, hogy sznobizmustól mentes és populista is egyszerre? Attól félek, nem sokan! Bár itt és most meghirdethetjük a megalakulást és a tagfelvételt is!
Mari biztosan benne lenne!
Dehogy bántom, csak ha már Wagner, akkor inkább a Nürnbergi mesterdalnokok :)
Lyl-nek is itt válaszolok, nehogy már velem legyen tele a topic :) Jó is az, hogy a mûvészetekrõl beszélgetünk, de tény, hogy igény kell hozzá, meg persze lehetõségek is. Hiszen hiába van igényed, ha nincs hozzá lehetõséged - ennél csak az a borzasztóbb, ha lenne lehetõséged, de nincs rá igényed...
Egyszerre minden mûfajt képtelenség lenne ma már figyelemmel kísérni, ha így lenne, senki sem dolgozna. Mondjuk, egy tökéletes világban... :)
Azonban nagyszerû dolog újra felfedezni a könyvet, a színházat, a koncerteket, vagy a kiállításokat, és még sorolhatnám. Biztos, hogy egyfajta érettség is kell hozzá, mikor melyik mûfaj az, amelyikért pl. egy erõs dohányos lemondana a cigijérõl. Egyébként a torrentek világában már nem probléma megszerezni kuriózumokat, csak ahogy errõl korábban is beszéltünk, IGÉNY kell hozzá.
Mariskám nagyon mosolyog az égben, hogy a róla szóló topic-ban a mûvészetekrõl beszélgetünk. :) (nem tiszteletlenség, baráti körben így neveztük, akkor is csak mosolygott rajta)
Mondjuk a Lohengrinre engem is max négyökrös szekérrel tudnának elvontatni, de van egy-két olyan film (pl. Tarr Béla Sátántangó c. alkotása), amit akkor sem néznék meg, ha nekem fizetnének érte.
Ez persze nem baj, hiszen nem lehet mindenki whitefülû, Mozartot, Puccinit, Verdit is kell és lehet is szeretni.
De a csak a tv elõtt ülök életmód nekem már nagyon fura! Volt egy idõszak, amikor nem volt más megoldás, mert én voltam az egyetlen keresõ a családban, de túljutottam rajta és örömmel fedeztem fel újra a színház, a mozi csodáit. És ez nem mindig pénzkérdés, hiszen annyi (szerintem) felesleges dologra költenek az emberek, mint cigaretta, pia...ha belegondolsz, három doboz cigi árából már el lehet menni színházba!
A kulcsszót mondtad ki: igénytelenség. Ennek különbözõ foka határozza meg, hogy - sok egyéb más szempont mellett is - ki mennyire népszerû. Emlékezzünk csak vissza, hogy néhány tíz évvel ezelõtt a vidéki színészek voltak mélyen hátrányos helyzetben, csak a környéken ismerték õket, akkor mindenki Pestre vágyott.Vagy egy másik szelet: vajon, hány olyan színházrajongó van, akit vontató kötéllel sem lehetne opera elõadásra elvinni, hát még egy Lohengrinre. :)
Azt gondolom, hogy a tv, az Internet és a dvd-k korában ma már adott szabadon választani, milyen mûfajt, milyen ízléssel részesít valaki elõnyben. Ennek megfelelõen alakíthatja ki, hogy Film, színház, muzsika. :D (ha még emlékszik rá valaki)
Nekünk ítéletek helyett az a dolgunk szerintem, hogy a magunk módján egy ilyen fórumon is emléket állítsunk egy ilyen kiváló színésznõnek - nekem is volt szerencsém ismerni -, aki mindig méltóságteljes volt, és szakmájában a tökéletesre törekedett.
Sajnos így van, dõl a sok szemét, igénytelen, gusztustalan, ízlésromboló, népbutító mûsor a tévékbõl. Attól tartok, ezek soha helyre nem hozható károkat okoznak.
Persze, teljesen igazad van - bár a vidék nem egyenlõ a színháztól távol levéssel. Nem is azt mondom, hogy nem az a "hibás", aki nem jár színházba - hogy is tehetném -, hanem azt, hogy szerintem intézményesített népbutítás folyik, eszed, nem eszed, nézed azt, amit a tv sugároz. Bár van azon is kikapcsoló gomb :)
Addig is egy kép a kiváló Kísértet Lublón c. filmbõl.
Alapjában egyetértek veled, de ne felejtsd el, hogy vagyunk pár millióan, akik vidéken, színháztól távol lakunk. Gondolj bele, mekkora költséget jelenthet nekünk egyetlen színházi este/fõ :(((( Ez az egyik oka, hogy a színházban játszó színészek soha le nem küzdhetõ hátrányban lesznek a tv-sorozatok sztárocskáival szemben.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások