Szobrász. A gimnáziumot a háború miatt nem tudta befejezni, hajógyári munkás lett. Nagyon erősen hatott rá Medgyessy Ferenc, az ő tanácsára került 1946-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol mestere Ferenczy Béni volt. Első szobrai egyöntetű sikert arattak, így munkássága elismeréseként 1954-ben megkapta a Munkácsy-díj II. fokozatát. 1958-tól tapasztalta az első ellenállást műveivel kapcsolatban, amely a későbbiekben oly sokszor megismétlődött. Soha nem hódolt be az aktuális irányzatoknak, mindig saját értékrendjét tartotta mérvadónak. Ez azt eredményezte, hogy a pályázatokat bár rendre megnyerte, több köztéri művét nem állították fel. Férfi- és fiúaktot ábrázoló szobra eredetileg Nagybátonyba készült, de Balassagyarmatra került, az ideggyógyintézet kertjébe. Bőség című kettős női aktszobrát Debrecenben eredeti helyéről kirakták a Nagyerdőbe. Katona József szobrát 1960-ban alkotta, de csak két évvel később állították fel Kecskeméten. 1964-ben készült Magvetők című nagyszabású kő domborműve, ami három évvel később került végleges helyére, a Debreceni Agrártudományi Egyetem aulájába. 1967-ben megbízást kapott a Tisza-szabályozás és Vásárhelyi Pál emlékére készítendő, Tiszadobon felállítandó nagyméretű szobor tervezésére. Fél év sem telt el, és a megbízást visszavonták. Örömteli fordulat, hogy az emlékművet végül negyven év elteltével, 2008-ban mégis felállították Tiszalökön. Vígh Tamás az 1960-as években alakította ki a lemezhajlításos technikában sajátos kifejezésmódját. Eszerint a formákat domborítás nélkül, a lemez hajlítgatásával teremtette meg, sajátos pozitív-negatív dinamikát adva a múveknek. A pályája során remek portrékat készített (Krúdy, Nagy László, Bartók, Madách, Radnóti, Petőfi), amelyek alapján a portrészobrászat mesterei közé sorolják. Szobrászi tevékenysége mellett remek, úttörő stílusú és kvalitású érmeket is alkotott, amivel iskolát teremtett: kitört a kerekded alakzatból, az egysíkú éremformából. A teljesen letisztult lemezhajlításos technikájával 1967-ben elkészítette a "Kürtösök" című alkotását. 1968-ban partizán emlékművet rendeltek nála Salgótarján főterére. Az alkotás megdöbbentette a megrendelőket, így a karancsberényi hegyoldalba került. Következő emlékműterve az Életfa 1971-ben készült Székesfehérvár számára. Találgatni sem lehet, hogy mi volt az elutasítás oka. Évtizedek múlva azonban az alkotás révbe ért: Visegrádon állították fel a város millenniumi emlékműveként, 2009. augusztus 29-én. 1980-ban állították fel Esztergomban, a Bazilika déli oldalán Városalapító című alkotását. 1983-ban Győrben helyezték el nevezetes Ady-szobrát (Ady négy arca), 1992-ben pedig Régészet című alkotását Pécsett, amelynek a terve már 1973-ban kész volt. 2006-ban 56-os emlékművet avatott az Akadémia előtt: I. Tóth Zoltán történész, akadémikus emlékművét készítette el fekete gránitból. 2009-ben állították fel Budapesten, a Deák téren Sztehlo Gábor emlékművét. Az 1970-es évektől rendszeressé váltak egyéni kiállításai és sorra kapta a különböző elismeréseket, kitüntetéseket, 1978-ban a Kossuth-díjat is elnyerte. 1975 és 1986 között tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.