az ember halnak néz, és megvet,
farkúszónk van, nincsen lábunk,
szépen csak a vízben járunk,
nincsen hangunk, hogy beszéljünk,
nincsen könnyünk, mivel sírjunk,
mindenünk van, s nincsen semmink..."
A kis hableány és a királyfi szerelmének szívszorító története az anderseni mesevilág egyik legfényesebb gyöngyszeme, a beteljesületlen szerelem örök jelképe. A víz alatt felnövő és a szárazföldi világáról mit sem tudó hableány önfeláldozása kerül itt ellentétbe az emberi gyarlósággal, önzéssel. Egy nemesebb világból származó lény számára a parton élők bizony érthetetlenek.
A tenger mélyéről nézve sajnos nem mindig vagyunk vonzóak mi, emberek.
A költői mese színpadi változatából nem hiányzik azonban a humor és a játékosság sem. Olyan ez a történet, mint a világunk: szép, néha szomorú, néha mókás, és talán szerethető is...
A(z) Bóbita Bábszínház előadása
Hozzászólások