A végtelen idő Tündére, aki az idők fonalát gombolyítja, látja, hogy a malma üresen tátong, s nincs lakója. Az egerek és macskák népe pedig csak úgy kóborol a világban, se házuk, se hazájuk nincsen. Ezért becsalogatja őket a malomba, hogy éljenek együtt, hiszen elég tágas ez a hely, s elférnek benne valamennyien. Ajándékba ott hagy egy nagy rőf kolbászt, hogy osztozzanak rajta. Persze nem tudnak megegyezni, mert mindig egymás fölé akarnak kerekedni, és folyton csak civakodnak egymással. Cincilla az egérkislány, és Tejpancs a kiskandúr összetalálkoznak és elkezdenek játszani egymással. Jó pajtások lesznek, de az örökké veszekedő felnőttek elszakítják egymástól őket. Mindannyian éhesek és Haspókmamó mesélni kezd a gyerekeinek az eltűnt bőségládáról, amiről még a nagy szüleitől hallott. Bizony a legenda úgy mondja, hogy réges-régen volt egy csodálatos láda, de az Időtündér büntetésből elvette tőlük az örökös háborúskodás miatt, és azóta éheznek és fáznak az egerek. Cidribajsz és Cincilla vándorútra indulnak, hogy megkeressék a ládát. Tejpancs beszökik az egerekhez, hogy játszhasson a kedves kis egérlánnyal, de csak a szomorkodó egérmamát találja egyedül, aki csak szomorkodik, mert elmentek az Ő kincsei. Tejpancs is utánuk indul, hogy a segítségükre lehessen. Sok-sok kaland után sikerrel járnak, meglelik a ládát, de nem tudják felnyitni. Amikor hazaérnek, közösen hívják az Időtündért, hogy segítsen nekik! A láda kinyílik... igen ám, de együtt kell dolgozniuk, hogy jóllakhassanak, és a malomba végre beköltözzön a "béke és a szeretet!"
A(z) Hókirálynő Meseszínpad előadása
Hozzászólások