„Az eredeti Hoffmann-történetben elmélyülve fogalmazódott meg bennem az, hogy a Diótörő alapkérdése a magány – fogalmaz Éry-Kovács András, az előadás rendezője, aki maga írta színpadra a művet. – Az a gyermeki magány, amit sokszor a munkájukba belefeledkezett szülők észre sem vesznek. És ez találkozik egy másik kirekesztettséggel, amit a Diótörő herceg képvisel. Ő ugyanis fiatal kora ellenére egy népnek lenne az uralkodója, de elvették tőle az esélyt az elhatalmasodott patkányok. Maryann pedig, akit egyedül hagy énekesnő anyukája karácsony estéjén, mert valahol fellépése van, elvarázsolódik a Diótörő erejétől, bátorságától, attól, ahogyan harcol, és maga mellé állítja híveit a patkányok ellen. Azok ellen – és ez az előadás harmadik fő motívuma –, akik elveszik és begyűjtik a gyermeki örömöt, boldogságot biztosító játékokat a gyermekektől.”
A(z) Harlekin Bábszínház előadása
Hozzászólások