A drámai fordulatokban bővelkedő kortárs színmű megrendítő képet fest a Kádár-korszak bürokratikus viszonyairól, mely minden újat, egyénit, a hivatalos iránytól eltérőt gáncsolt. Béres József hűséges maradt elveihez, az akkori hatalom nyomása ellenére sem hagyta el hazáját, ragaszkodott ahhoz, hogy találmánya Magyarországon szolgálja a betegek gyógyulását.
"...Egyszer csak behívattak a Központi Bizottságba Aczél elvtárshoz, aki azt mondta nekem: "Annyi pénzt adok magának, amennyit akar, amennyit kimond a száján, csak hagyja el ezt az országot, és adja át a naplóit, kutatási eredményeit annak, akit én megnevezek." Erre azt válaszoltam: "Az én őseim itt éltek, itt haltak meg, itt gürcöltek, itt fizettek adót. Nekem nem átjáróház ez az ország. Én szeretem ezt a népet, és nem hagyom el." (Béres József, 1999)
A világhíres kutató-feltaláló halálának tizedik és a gyógyszer-szabadalom benyújtásának 40 éves jubileumán az Újszínház ezen előadással tiszteleg a Béres-életmű előtt.
A(z) Újszínház előadása
Hozzászólások