Az 1968-ban alapított tokiói Minwa Társulat kezdetben árny-bábjáték előadásokkal kísérletezett. Csak a 70-es évek végén fedezték fel az elveszettnek hitt utsushi-e (mozgókép) műfaját. Tizenöt éven keresztül tanulmányozták a műfajra jellemző előadói technikákat és reprodukálták a régi diákat. 1993-ban a társulat új előadással kápráztatta el a közönséget és a sikert követően a társulat vezetőjét, Yamagata Fumiot az előkelő Tamagawa, Bunraku címmel tüntették ki. Külföldön először 2008-ban láthatta őket a közönség, amikor az USA-ban olyan neves intézményekben léptek fel, mint a Filmművészeti Akadémia, a Smithsonian Freer és Sackler Galéria, a Lincoln Center Walter Reade Színház, valamint a bostoni Szépművészeti Múzeum.
Bűvös Lámpás: A mozgóképjáték eredete
A bűvös lámpás, közismertebb nevén diavetítő, a XVIII. században holland közvetítéssel került Japánba, és egészen a XX. század elejéig a vetítés legelterjedtebb eszköze volt a szigetországban. Az utsushi-e az ázsiai árny- és bábjátékok hatására az 1800-as években kezdett elterjedni és népszerűvé válni. Az előadások közismert történeteket, meséket, edó-kori színpadi jeleneteket dolgoznak fel, a mozgókép, narráció és tradicionális zene ötvözésével.
A(z) Merlin előadása
Hozzászólások