Natalia Oreiro egy elvált anyukát alakít a Nyári tábor anyuval című filmben.
A nyári tábor talán az egyetlen helyszín, amit minden műfaj kamatoztatni tud: a vígjátéktól az ifjúsági és romantikus filmen át egészen a horrorig jó pár alkotás játszódik ebben az univerzális miliőben. A furcsa módon télen érkező Nyári tábor anyuval valahol az összes zsánerből átemel egy picit, csak épp az egyedi fűszerezés hiányzik belőle.
Ha nem bírod a hideget
Érdekes a Netflix időzítése: a Nyári tábor anyuval egy olyan időszakban került fel a streamszolgáltató kínálatába, amikor a legtöbb újdonság valami karácsonyi film vagy sorozat – ha mégis akad más, az akkor sem egy tipikus nyári film. A legnagyobb streamingszolgáltató azonban az adventi készülődés kellős közepén jelentkezett ezzel a saját gyártású alkotással, ami elgondolkodtató. Vagy el akarták rejteni a platformon, mert most úgyis az ünnepi filmek kerülnek előtérbe a nyitóoldalon, vagy azoknak akartak kedveskedni, akik nem szeretik a telet. Igazából egyik sem stimmel.
A Nyári tábor anyuval pont arról szól, ami a címe: egy tizenkét éves kamasz sráccal elutazik az anyukája a táborba, ahol a gyerkőc végre egyedül tombolhatna, kontroll nélkül. Raminak (Milo Lis) ugyanis baromira elege van az anyjából, de hát ez természetes: tipikus kamasz, ez a dolga. Patricia Peiró (akit nem más alakít, mint a Vad angyal sztárja, Natalia Oreiro) ráadásul mindenért cseszteti, persze van igazság abban, hogy pakoljon el maga után, és néhanapján azért fürödjön meg. Rami viszont inkább az apjához költözne, a szülők ugyanis jó ideje külön élnek már – olyannyira, hogy a faternak már jön a kivetkező pulya az új csajától. Szóval Patricia egyszer csak szembesül azzal, hogy a fia a nyári tábor után minden bizonnyal faképnél hagyja őt. Illetve dehogy szembesül, megnézi a gyerek telefonját, és meghallgatja az üzeneteit. Ejnye, ilyet mondjuk nem illik, és ezzel megérkeztünk a film legnagyobb gyengéjéhez: a mondvacsinált helyzetekhez.
Hozni a kötelezőt
Az ugyanis, hogy a huszonegyedik században a szülő csekkolja a gyerek okostelefonját, sajnos természetes, hiszen az internetnél még az is biztonságosabb, ha a csemete egyedül jön haza éjjel az erdőn át. De anyuka abba a beszélgetésbe néz bele, amit a gyerek az apjával folytat! És nem csak beleles, hanem meg is hallgat egy hangüzenetet. Így derül ki, hogy Rami ott akarja hagyni, szóval Patri hirtelen a világ legjobb fej anyukája akar lenni. Stimmt, ez egy szokásos, de elég jól működő alapállás egy könnyed vígjátékhoz, amit alapvetően meg is kapunk.
Ennél többet viszont nem:
a Nyári tábor anyuval meg sem próbál valamiféle egyediséget vinni a műfajba, minden pontosan úgy történik, ahogy azt előre meg lehet jósolni
(aki látott már hasonló filmet, az tudni fogja, aki még nem... – valójában az is rá fog érezni, melyik szál dramaturgiája merre tart). Ráadásul ahhoz, hogy helyzeteket generáljon, mondvacsinált konfliktusokkal áll elő. Például anya azért megy el a gyerekekkel a táborba, mert a buszsofőrök sakál részegen akarták elfurikázni a gyerekeket. Ám Patri remek sofőr, ez már az elején kiderül, és még engedélye is van buszra, szóval hajrá (azzal bezzeg nem kezdenek később semmit, hogy a csaj olyan pengén áll be a film elején a teherautóval, hogy egy gyufa alig fér el a fal és a visszapillantó közt)!
Miként említettem, a nyári táborban ott szendereg az összes ismert műfaj: van itt dráma, vígjáték, fejlődéstörténet és még egy csipetnyi horror is. De
minden csak lagymatagon elszivárog, mint a többi, háttértévézésre szánt Netflix-film esetében.
A középpontban: Natalia Oreiro
A Nyári tábor anyuval mozgatórugója valójában Natalia Oreiro, akit a Vad angyal című szappanoperában ismert meg a világ. Bár a sorozat csak egy évados volt, az egyik leghíresebb lett a maga műfajában, ami elsősorban Oreirónak köszönhető. Kétségtelen, hogy a színészettel is foglalkozó énekesnőnek
van egy erős kisugárzása, ami a tévéképernyőn is átjön, és ebből mostanra sem veszített semmit.
Bájos szépségén gyakran és sokat időzik a kamera, mellette mindenki háttérbe szorul, még a gyerekek is: ez egyértelműen az ő filmje. És amikor meglátunk egy gitárt, valamint kiderül, hogy Oreiro karaktere a zuhany alatt szokott énekelni, már sejtjük, hogy lesz itt egy dal. Nem tévedünk: a stáblista alatt klip is jár hozzá.
Azt írtam az elején, hogy nem világos, miért most került fel ez a film: az biztos, hogy nem rosszabb, mint egy átlagos Netflix-film, tehát nincs értelme rejtegetni, viszont a télre sem reflektál, szóval biztosan nem azért most volt a premier, mert azoknak akartak kedveskedni, akik nem bírják ezt a zegernyés évszakot. Mindenesetre a Nyári tábor anyuval egy olykor szívmelengető, de alapvetően semmitmondó történet a szülői lét nehézségeiről, az elengedésről és arról, hogyan lehet jól szeretni. Innen nézve akár karácsonyi film is lehet, hó és ünnep nélkül.