Rengeteg szó esett már arról (itt a PORT-on is), hogy az amúgy zseniális rendező, Stanley Kubrick milyen barbár módon bánt a színészeivel és zsákmányolta ki őket, ami egészen odáig fajult, hogy a tavaly elhunyt Shelley Duvall életét és karrierjét szinte teljesen tönkre tette a Ragyogás forgatása. A szerep kedvéért volt, hogy napokig kellett sírnia, ami iszonyú megterhelő volt, az emlékezetes jelenetet pedig, amelyben egy baseballütővel védekezik az erőszakosan fellépő férjével szemben, 127-szer vették fel. Ennek következtében berekedt, súlyosan kiszáradt és a keze kisebesedett. De nem csak erről emlékezetes a Ragyogás, amelyet épp 45 éve, 1980. május 23-án mutattak be.

King nem örült

A Shining arról szól, hogy ez az előre vivő hullámzás többé nem folytatódik, nem sikerül többé a magasabb nívóra emelő újrakezdés, s hogy ami nem megy, s mégis erőltetjük, katasztrófához, radikális nívóvesztéshez vezet, pokoli átalakulásokat indít be.”

– írja a neves filmesztéta, Király Jenő A film szimbolikája című alapművében. Kubrick filmjében egy férfi felmegy a hegyekbe a családjával, hogy önmegvalósítson, majd az egész tébolyba torkollik. Jack Torrance (Jack Nicholson) a Szépkilátás Hotel gondnoka lesz télire, és azt reméli, hogy itt megírhatja régóta tervezett regényét, ám

ahogy Király Jenő megállapítja, Jack alkalmatlan gondnoknak, alkalmatlan férjnek, alkalmatlan apának, alkalmatlan írónak és alkalmatlan gyilkosnak is.

Kubrick értelmezésében a Ragyogás teljes szimbolikája – főként a sövénylabirintus – ezt hivatott érzékeltetni, és sokkal kevesebb teret ad a kis Dannynek (Danny Lloyd): tulajdonképpen ő rendelkezik a címbeli „ragyogás” képességével, érzékeli a hotel erejét és gonoszságát.

Az eredeti regény szerzője, Stephen King nem is örült, mikor látta a végeredményt, és 1983-ban, a Playboynak adott interjúban a következőket mondta:

Hosszú ideje tisztelem Kubrick munkásságát, és nagy reményekkel viseltettem a projekt iránt, de mélyen csalódtam az eredményben. Kubrick nem tudta megragadni a hotel arctalan gonoszságát. Ehelyett a karakterekbe ültette a gonoszt, és csinált inkább egy családi tragédiát belőle, így csak nagyon halványan jelenik meg a természetfeletti vonulat a filmben. És itt van a lényeg: mivel nem tudott benne hinni, nem tudott hihető filmet készíteni.”

Ez azon kevés esetek egyike, amikor King bármilyen formában is beszélt Kubrick filmjéről, mivel mióta az 1980-as Ragyogás kultikus státuszba emelkedett, inkább hallgat róla. Ha a műveiből készült filmekről és sorozatokról kérdezik, elegánsan megkerüli ezt az adaptációt, és inkább az 1997-as minisorozatról beszél. Ebben A kéz, amely a bölcsőt ringatja (1992) színésznője, Rebecca De Mornay alakítja a feleséget, Winifred Torrance-t. Bár a háromrészes tévésorozat hűen követi a regény cselekményét, jóval fapadosabb lett, mint a Kubrick-féle verzió, és hangulata sincs igazán. De mégis mi az, amiben ennyire eltér a film a regénytől, ami miatt King így megorrolt?

Ez is érdekelhet

Írók, akik gyűlölték a könyvükből készült filmeket

Azt hiszed, hogy a Száll a kakukk fészkére jó film? Tetszett a Mechanikus narancs? Örülj, ha meg voltál velük elégedve, mert ugyanezt a filmek alapanyagául szolgáló könyvek írói nem mondhatják el. A mentalfloss.com összegyűjtött pár gyűlölt filmet.

Lássuk!

Sövénylabirintus és szobaszám

Mindössze három év telt el a könyv megjelenése és a film bemutatója közt: A ragyogás (a magyar cím a regény esetében meghagyta, a film estében elhagyta a névelőt) 1977-ben jelent meg először, a film pedig ugye 1980-ban jött ki. Szóval elég hamar vászonra vitték King művét, mi több, alaposan át is dolgozták. Kubrick amúgy sem arról híres, hogy hűen adaptálja az alapul vett regényeket, Anthony Burgess művét, a Gépnarancsot is saját értelmezésén szűrte át (ebből lett a magyarul Mechanikus narancs címen futó 1971-es film). No de, nézzük, miben is tér el jelentősen a Ragyogás regény- és filmváltozata!

• Az egyik legfeltűnőbb eltérés Jack karaktere, akinek a regényben semmi baja nincs egészen addig, amíg a családjával be nem költözik a hotelbe, ahol a kísértetetek és az elszigeteltség egyre nagyobb hatást gyakorol rá. King műve klasszikus kísértethistória, amelyben a hely szellemei arra késztetik az apát, hogy a családja ellen forduljon – mindez a könyvben árnyaltan és alaposan fel van építve. A film ezzel szemben egy olyan férfit mutat be, aki már eleve egy kissé őrült (emlékezz a tekintetére a kocsiban, amikor a hotel felé autóznak), és a legtöbb esemény az ő fejében és nem a hotelben zajlik. Kubrick egy tébolyodott és nem egy megszállt apát mutat be, akinek szinte semmifajta karakteríve nincs.
• Hasonlóképpen egyszerűsítették a Shelley Duvall által játszott Winifredet is, aki a regényben egyáltalán nem egy passzív, önbecsülésétől megfosztott figura.
• A kis Danny is jóval összetettebb eredetileg, és természetesen a regény elsősorban az ő képességét, a „ragyogást” helyezi előtérbe. Mi több, a könyvből még az is kiderül, hogy kicsoda Tony, a kisfiú képzeletbeli barátja.

• Az emlékezetes sövénylabirintus sem szerepel a regényben, helyette állat formájúra nyírt bokrok vannak, amelyek baljósan meg-, megmozdulnak.
• A legnagyobb eltérés a két mű közt a lezárás, illetve Jack sorsa. A regényben a túlnyomás miatt felrobban a hotel kazánja (amit a férfinek kellett volna karbantartania), és az egész hotel a levegőbe repül, Jackkel együtt, aki még az utolsó józan pillanatában figyelmezteti a családját, hogy meneküljenek el – így King ad némi feloldozást neki. A filmben viszont halálra fagy a sövénylabirintusban, miközben a fiát kergeti, de ezzel még nincs vége, hiszen ott az emlékezetes fotó 1921-ből, amelynek előterében ott van Jack, igazolva ezzel a korábban elhangzó mondatot: „Mindig is te voltál a gondnok.”
• Továbbá számtalan olyan motívum található Kubrick filmjében, ami bár beépült a popkultúrába, az eredeti regényben egyáltalán nem szerepel. Ilyen a Jack által újra és újra legépelt mondat: „Csak munka, semmi móka. Jack unatkozik.”, vagy a híres és hátborzongó kép, mikor Nicholson benéz az ajtón vágott résen: „Itt van Johnny!” – ehhez kapcsolódik, hogy már el sem tudjuk képzelni Jacket fejsze nélkül, a regényben viszont kalapácsot használ fegyverként. De az egyik legparább, kultikus kísértetpáros, a Grady ikrek sem szerepelnek a regényben.

Végezetül pedig, ha olvastad a regényt, valószínűleg feltűnt, hogy ott 217-es az a szoba, ami a filmben 237-es. Ez a változtatás a forgatási helyszín, a Timberline Lodge kérésre történt, mivel attól tartottak, ha a filmben a regénybeli 217-es szoba szerepel, az emberek majd félnek ott megszállni – 237-es szobájuk viszont nincs. Ennek ellenére a vendégek gyakran kifejezetten a 217-es szobát kérik.

(via Király Jenő: A film szimbolikája, Collider, ScreenRant)

Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!