A művészetért meg kell szenvedni – néha túlságosan is.
Tegnap jött a hír, hogy 75 éves korában elhunyt Shelley Duvall, aki leghíresebb alakítását a Ragyogásban nyújtotta. A nekrológban már említettük, hogy milyen traumatikus élményt jelentett a színésznő számára a közös munka Stanley Kubrickkal, de most nézzük meg egy kicsit részletesebben, mi is történt pontosan a Ragyogás forgatásán.
Elhunyt Shelley Duvall
Shelley Duvall, akit leginkább a Ragyogásból és számos Robert Altman-filmből ismerhetünk, 75 éves korában elhunyt. Halálát cukorbetegség szövődményei okozták.
A hír
Kubrick hírhedt volt a maximalizmusáról, és Stephen King horrorregényének az adaptálásakor is a tökéletességre törekedett, amivel őrületbe kergette a stábtagokat. A rendező utólag azzal védekezett, hogy a színészek felkészületlenek voltak.
Kubrick módszereit leginkább a Jack Torrance feleségét, Wendyt alakító Shelley Duvall szenvedte meg, amiről a halála előtt pár évvel készült interjúban mesélt részletesen. A színésznő szerint a szerep érzelmileg és fizikailag is kimerítő volt, hiszen állandó pánikállapotba kellett kényszerítenie a testét, hogy megfeleljen Kubrick szigorú elvárásainak, aki azt vallotta, hogy "legalább a 35. felvételig" soha nincs kész egy jelenet.
Duvall szerepe rendkívül fárasztó volt, mivel számtalan felvételen keresztül kellett a fiát cipelve, sírva és sikoltozva rohangálnia. Hogy megfelelő lelkiállapotba kerüljön, Duvall szomorú dalokat hallgatott a walkmanjén, és boldogtalan emlékeket élt újra. Elmondása szerint ez a módszer sem segített mindig, mivel a teste nem volt hajlandó engedelmeskedni, és ettől néha még jobban sírt.
Csak arra gondolsz, hogy valami nagyon szomorú dolog történt az életedben, vagy hogy mennyire hiányzik a családod vagy a barátaid. De egy idő után a tested fellázad. Azt mondja: 'Ne csináld ezt velem. Nem akarok minden nap sírni' És néha már csak ez a gondolat is sírásra késztet."
Duvall rendkívül megterhelőnek érezte, hogy egész nap sírnia kell. A stáb együttérzett vele, különösen Jack Nicholson, aki állítólag azt mondta: "Nem tudom, hogy bírod ezt ki." Nicholson szerint Kubrick teljesen "más rendező" volt Duvall közelében.
Bár Duvall elismerte, hogy Kubrick szükségtelenül kemény volt vele, nem neheztelt rá, mert a rendező a színfalak mögött barátságosabb volt. Órákat beszélgetett vele és Nicholsonnal, miközben a munkára kész stáb csak rájuk várt.
Még Kubrick lánya, Vivian is megerősítette, hogy apja zsarnoki módon viselkedett Duvall-lal a forgatás alatt. Megparancsolta a stábnak, hogy ne mutassanak együttérzést a színésznő iránt, sőt, hagyják teljesen figyelmen kívül, hogy érzelmileg még megtörtebb és szorongóbb legyen, remélve, hogy ettől jobb lesz a teljesítménye a kamera előtt. Soha nem dicsérte meg az ő jeleneteit, ellenben állandóan bókolt Nicholsonnak, aki ilyenkor közvetlenül Duvall mellett ült. Ez a kínzással felérő lelki tréning annyira megviselte a színésznőt, hogy elkezdett kihullani a haja.
A legnehezebb azonban a baseballjelenet volt Duvall számára, amit 127-szer forgattak le – a Guinness Rekordok Könyve szerint ez máig élő rekord. Duvall végül berekedt, a keze kisebesedett, és súlyosan kiszáradt.
Mindezek ellenére a Ragyogást máig az egyik legnagyobb hatású és legfélelmetesebb szerzői horrorként tartják számon – de jó tisztában lenni vele, hogy ezért milyen árat kellett az alkotóknak fizetniük, az élen Shelley Duvall-lal.
Via: FarOut
