Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A gyermek

előadás, 4 felvonás, 100 perc, magyar, 2008.

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

6 hozzászólás

A kortárs norvég író, Jon Fosse darabja hűvös melodráma, ibseni és becketti ihletettségű szikár drámai költészet. Teljesen hétköznapi emberekről szól, akik gyengék, tétovák, bizonytalanok, és érzelmeiket nehezen mutatják ki. Lehetséges-e a szerelem egy gátlásokkal és szorongásokkal teli világban? Egyszerű és fájdalmasan szép történet a magányról, a bezártságról, a hitről és a bizalomról. A Radikális Szabadidő Színház új bemutatója kísérletet tesz egy minimalista színházi nyelv létrehozására, a színészi játék legapróbb részleteire is ráirányítva a néző figyelmét.

A(z) Radikális Szabadidő Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2008. november 25., Radikális Szabadidő Színház

Stáblista

Szereplők

Szitás Balázs

Fredrik

Benya Kata

Ágnes

Szabó Emese

Evelyn

Budai Zsolt

Arvid

Pompi

Nővér

Alkotók

író: Jon Fosse
rendező: Formanek Csaba

Hozzászólások

Igen, mindez lehet hogy így van, vagy legalábbis meg lehet élni ezt az elõadást így is. Éppen az a vékony pengeél vonzott a darabhoz, ami egyfelõl nézve kínos, másfelõl mégis áttetszõen tiszta világot jelenít meg. Ilyenek számomra például Kaurismaki filmjei, vagy Fosse darabjai is. Kicsit lököttnek vagy hibbantnak kell lennie annak, aki ezt élvezi. Éppen tegnap láttam a Külvárosi fényeket a tévében. Akivel néztem, azt egyáltalán nem kötötte le, engem pedig nagyon.

Tény, hogy van jópár tisztítanivaló dolog az elõadásban, speciel a citromot, kést, metronómot szeretem, bár aki szimbólumokat szeretne felfedezni bennük, csalódni fog. Olyan világot szerettünk volna teremteni, ahol ezek az eszközök éppen hogy nem képesek szilárd jelentésekkel feltöltõdni, de mégis talajt adnak gondolatoknak, érzéseknek. Olyan bizonytalan emberi állapotokat kerestünk, ami nagyon különbözik a megnyugatóan definiált, elhitt világképektõl. Ezek a csupasz elemek nyilván idegesítõek lehetnek, hiszen folyamatosan kibillentenek a melegség, otthonosság illúziójával kecsegtetõ színháznézési (-fogyasztási) gyakorlatból.

Mégis azt hiszem, hogy sikerült a vállalást teljesítenünk, és rámutatnunk, hogy jólálcázott hétköznapiságunk mögött mindannyian szeretetre és hitre vágyók vagyunk, még ha ezt a lehetõ legalkalmatlanabb körülmények között és legkitaszítottabb állapotunkban is vagyunk kénytelenek viselni.

Errõl szerintem ritkán beszélnek olyan kegyetlenül és leplezetlenül, mint ahogyan szükség volna rá. Szeretünk a színházban szórakozni, feltöltõdni, egységes képzeteket kapni, és ha mindez nem a megszokott nyelven történik, sokszor megriadunk, elveszítjük a figyelem és éberség képességét, akárcsak az életben: elfordítjuk arcunkat a fájdalomról, a szerencsétlenségrõl, a tehetetetlenségrõl. Pedig ha jól oda tudnánk figyelni, a fagyos földek alól is érezhetnénk a feltörõ meleg leheleteket.

Mindez persze az én személyes inspirációm, ha tetszik megszállottságom, mely felõl ebben az elõadásban (is) megpróbáltam többet megtudni, errõl gondolatokat, beszélgetést kezdeményezni. Kár, hogy manapság többeket érdekel a kiszolgáltság élménye, mint a kiszolgáltatottságé. Pedig az csak illúzió, és kortünet, hogy az elõzõ bármiért is fontosabb vagy jobb lehetne az utóbbinál. Ezért üli diadalát az a divat is, hogy szeretjük a saját vágyott élményeinket számonkérni egy színházon, amely esetleg éppen arról próbál beszélni, hogy mindez egy kommunikáció során korántsem egyértelmû.

Formanek Csaba

Válasz

Én a Prizma Színházban láttam az elõadást, december 12-én. És háát, mit ne mondjak; szerintem az ezévi színház-élményeim közül egyértelmûen ez volt a legrosszabb. Ismerõs a lábkaparászós effektus. Egy idõ után nem tudtam mit csinálni, csak nevettem a színészi játékon. Kínos élmény volt; színésznek is, nekem is.

Szerintem maga az alapanyag borzalmas. Mérhetetlenül unalmas, egysíkú és egyhangú. Jó, lehet, azért, mert már olvastam és láttam több Fosse-darabot és egyszerûen a könyökömön jönnek ki. De olyan ismerõsöm is azt mondta, hogy rossz ez a darab, aki még életében nem hallott Fosséról.

Ehhez egy nagyon mûvészkedõ, öncélú és értelmetlen rendezés járul. A szöveg egyfajta játékstílust enged meg, de a csapat próbált sok jelentésréteget belevinni. Nem kellett volna. Fölsöleges üresjáratok jöttek így létre, pl. az elején a nagymama ugróiskolája, vagy a bõrkabátos fiú vetkõzése, a kés megvillantgatása. Mindezek ötletnek jók, csak semmiylen plusz értelmet nem adtak; sajnos rosszul választottak alapanyagot. A Nagymama alakítása maga volt a kabaré. Kedvencem a citromgurításos rész; dilettenatizmus a csúcson. Nem tudom hogy lehetett azt nevetés nélkül végignézni. Másik kedvencem a metronóm volt. Hogy miért hozták be; ne tõlem kérdezzék. De példásan lehetne ezen a példán tanítani, hogy hogyan lehet a játék ritmusát teljesen elrontani. Mert túl kell ordítani, megszabja a mozgás és beszéd ritmusát. A rednezõ itt eléggé mellényúlt.

Az elõadás legizgalmasabb részei az átrendezések voltak. Elég lett volna, ha csak azokat adják elõ, jobb szájízzel távozott volna mindeni a színházból.

100 perc kemény szenvedés, sajnáltam hogy csak 1-2 percre tudtam belealudni. Vagy hogy nem ittam elõtte egy felest. De utána muszáj volt...

Válasz

Hogyne, mindenki mondja el, sõt a véleményrõl is mondja el a véleményét, mi több, még a vélemény véleményérõl is, sõt... :)))

Persze, nem is írtam azt, hogy ne mondja, csak tanácsolni merészeltem, szerintem miként van értelme...

Csaba

Válasz

Kedves Csaba!

Azért had mondja el mindenki a véleményét! Még ha az nem is tetszik mindenkinek és nem minden vélemény állja meg a helyét.

Válasz

Az elõzõ bejegyzés szerzõje a saját honlapunkon is "zaklat" minket, fejébe vette ezek szerint, hogy hadjáratot indít a társulat ellen. Kár, hogy a szimpla minõsítgetés mellé ezidáig semmiféle konkrét érvet nem tudott felhozni. Mellesleg valamiért mégis nagyon fontosak lehetünk számára, ha ennyire odafigyel ránk. Ezek szerint vagy nem jár eleget színházba, és nem tud mással foglalkozni, vagy pedig mégiscsak mi érdekeljük a legjobban. Ez megtisztelõ is lehetne, ha komolyan lehetne venni a véleményezéseit.

Formanek Csaba
Radikális Szabadidõ Színház
rendezõ

Válasz

Ennek a társulatnak a Brutus c. elõadása egy olyan híg .... elõadás volt, hogy hihetetlen. A rendezõt és a fõszereplõt lapáttal agyon tudnám csapni, és még fizettünk is érte. Kritikus barátommal a lábunkat karmolásztuk, hogy vége legyen már. Majdnem röhögõ görcsöt kaptam a Brutust játszó srác láttán. Egy, magát virtuóznak tetetõ dilettáns, ahogy maga az egész társulat. Olyan erõtlen és karcsú volt a színészi interpretáció, mint maga az elõadás. Ez nem kísérleti színház, inkább vonaglás, erõlködés, megúszás.

Korábban már láttam a Zsiráfivóhely címû elõadásukat. Ugyanaz a fõszereplõ, a rendezõ és a vélemény. Elképesztõ komolysággal hozzák a gimnáziumi mûvészkedõs színvonalat.
A "színészek" közti interakció teljes hiánya jellemzi elõadásaikat.
"Elõzetes" alapján nem várok túl sokat ettõl sem. Nem hiszem, hogy megnézem.

Mindig kell egy réteg, amely szembeszegül a konvenciókkal, de ez nem az. Inkább csak: próbáljunk valamit csinálni, ami olyan, mintha....

Válasz