Márai Sándor (1900-1989) egyike a 20. század külföldön legismertebb magyar íróinak. Regényében két egykori barát, Henrik és Konrád a második világháború hajnalán újra találkozik, évtizedekkel az után, hogy kapcsolatuk drámai módon véget ért.
Annak idején Henrik megérezte, hogy barátja vadászat közben célba vette őt; gyanúját megerősítette, hogy Konrád másnapra nyom nélkül eltűnt. Amikor Henrik felkereste Konrád lakását, ott találta a feleségét, Krisztinát. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy az asszony és a jóbarát titokban intim kapcsolatban álltak.
Henrik nem vonta kérdőre a feleségét, sőt, többé egyetlen szót sem szólt hozzá; külön költöztek, és a hosszú éveken át súlyos betegségben szenvedő, majd haldokló asszonyt soha nem kereste fel. Szinte remeteként bezárkózva egész további életében azt várta, hogy Konrád egyszer visszatér, és az egykori barátnak felteheti élete legfontosabb kérdéseit.
A két idős férfi hajnalig tartó beszélgetése során feltárul az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán és a Bécsben együtt töltött ifjúság. A szerelmi háromszög részletei két úriember között természetesen nem kerülnek szóba, de a múltra való visszatekintés rávilágít, hogy barátságuk elárulása mögött Konrád emberi gyengeségén túl egy világrend széthullása, a hagyományos erkölcsi értékek megrendülése húzódott meg.
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások