Nem láttam, sajnos, de rémlik, hogy a Bibliában már megirták a történetet, ott Salamon király tett igazságot.

Hat év után is 10 !

Én ahhoz a csoporthoz tartozom, akik amúgy is ismerték a történetet.

Szokás mondani: úgy látszik, nem ugyanazt a produkciót láttuk. A fölsorolt kifogások egyike sem áll meg. Egy kapitális ellentmondásról nem is szólva: kifogásolja, hogy "didaktikus" az előadás, de hiányolja a "lényeget" ti. hogy a gyereket nem ráncigálják kétfelé. Nyilván a megrajzolt kör méretét is kicsinek találta. Érdekelne, melyik említett nézőcsoporthoz sorolná magát, ahhoz, "akik amúgy is ismerték a történetet" vagy akik "ugyanolyan hülyén mentek haza, ahogy jöttek." Van rá tippem.

WOW WOW WOW!!! Kedves Kertes, akkor Te valóban hallgasd inkább \"magnóról\" :-) én akár ma megnézném újra! Bravó Katona, lenyûgözõ elõadás!

Valójában nem szeretem az olyan darabokat, ahol egy narrátor mondja el a történetet megspórolva ezzel a dramaturg agyalását a párbeszédeken, a rendezõ elképzelését a beállításon, a díszlettervezõ megoldásait. Brechtet bén is el tudom olvasni, leegyszerûsített - Péterfy Bori által elmondott - változatát magnóról meghallgatni - ehhez nem kell színház. Ugyancsak gyengusnak éreztem a zenét, az egész \"minimal styl\". Ahogy a mondanivaló is gyengécske (ha egyáltalán): didaktikus módon (Brechthez hûen?) magyarázzák el nekünk, hogy a föld azé, aki megmûveli, a gyerek azé, aki felneveli. Mi lehet az aktualitása? Talán hogy Orbánék amit tudnak elvesznek. Mindazonáltal nem bántam meg, hogy elmentem a Kamrába, mert ezek a színészek bármit játszanak, élvezetes.
Az viszont mûhiba, hogy a darab lényegét nem tudták bemutatni. Mármint hogy a bíró a gyereket egy krétakörbe állítja, és felkéri a gyereket akaró anyákat, hogy a gyerek kezét két oldalról húzzák, ahogy bírják, és a gyerek azé lesz, aki kihúzza a körbõl. Persze a gyereknek ez fáj, és az egyik anya ezt nem bírja elviselni, ezért abbahagyja a húzást, és így a másik anya húzza ki a gyereket a körbõl. De a bölcs bíró mégsem ez utóbbinak ítéli a gyereket, hanem annak, akinek megesett a szíve a gyereken, mert nyilván az szereti jobban. Na, ezt egyáltalán nem tudták eljátszani a Kamrában, mert a gyerek a színpadon egy forgó dobozon állt, kezét meg se tudták fogni az anyák, így azt sem tudtuk, melyik anyához van közelebb, ki húzta ki, ki engedte el, miért. Szóval csak a lényeg maradt ki. Persze, azoknak a nézõknek, akik amúgy is ismerték a történetet, nem hiányzott, de a többiek ugyanolyan hülyén mentek haza, ahogy jöttek.