Szövegkönyvül a zeneszerző Balázs Béla 1910-ben írott színpadi művét választotta. A fából faragott királyfi szövegkönyvének is Balázs, Bartók és Kodály személyes barátja volt a szerzője. Műve a múlt századvég európai irodalmának ahhoz a széles vonulatához kapcsolódott, amelynek szerzőit és darabjait a nő és a férfi kapcsolatának megoldatlansága foglalkoztatta, nem függetlenül a nők helyzetének valóságosan felemás voltától a polgári társadalomban. A témakör idézte ismét emlékezetbe az asszonygyilkos kékszakáll középkori francia eredetű történetét, amelynek változatai az európai néphagyomány széles körében is szétszóródtak.
A színpadi történés valójában két síkon, a látható valóság és a gondolati-eszmei háttér szintjén zajlik. A közvetlenül érzékelhető történés rendkívül egyszerű és unalmas: a Kékszakállú új asszonyt hoz a házhoz, Juditot, s mielőtt végleg magához láncolná, megmutatja neki a palotáját. A sötét, rideg, nedves falú épület csarnokában hét - lezárt - ajtó található. Minden Judité lehet - mondja a Kékszakállú -, de kéri, ne kutassa a múltját.
Judit azonban, miután mindent és mindenkit elhagyott a férfiért, teljesen meg akarja ismerni. Sorra nyitja az ajtókat: az első mögött véres folyam tárul föl (ez a kínzókamra), a másodikból fegyverek tűnnek elő töménytelen mennyiségben (fegyvertár), a harmadik mögött tömérdek kincs tárul föl, de a legszebb ékszerek vértől piroslanak (kincstár), a negyedikből illatos kertet lát kibontakozni (a palota kertje), az ötödik mögött hatalmas ország tárul fel ("lásd ez az én birodalmam"), a hatodik kinyitásával könnyek törnek elő (a könnyek tava).
A Kékszakállú már az ötödiktől kezdve egyre erőteljesebben kérleli Juditot, ne nyitogassa tovább az ajtókat. De az nem hallgat rá, mert már mindent tudni akar. Feltárul a hetedik ajtó is, előjönnek a régi asszonyok: ők gyűjtötték a kincseket, ők gondozták a kertet és az országot. Az egyiket reggel lelte, övé lett a reggel. A másodikat délben, ő a nappalt kapta, a harmadikat alkonyatkor, övé most már minden este. (A napszakok jelentésének újabb szimbolikus értelme van: a "reggel" az ifjú, a dél az "érett", az este az "öregedő" Kékszakállút jelöli.) A negyedik asszony - Judit - az utolsó fellobbanást jelentette, ám ez a próbálkozás sem teljesedett be. Az egykori asszonyok csendben maguk közé zárják Juditot. Most már ő is örökre ezen ajtó foglya marad, míg a Kékszakállúra a végleges magány vár.
A gondolati-eszmei háttér sokféleképpen értelmezhető. Felvethető a tartós párkapcsolat alapvető feltétele, az egymás minél teljesebb megismerése iránti vágy; a férfi és a női nem egymással való versengése, az egymás feletti hatalomért folytatott harc; a környezet minél teljesebb megismerésére irányuló általános emberi törekvések.
A(z) Kolozsvári Magyar Opera előadása
Hozzászólások