A Tér 12 Kulturális Egyesület előadása, „újra bemutatója”.

Egy isteni részecske, ami nélkül nem lenne semmi. Nagyon pici, nagyon észrevétlen, de mégis ott van. Ha nem lenne, fénysebességgel röpködnénk egymás mellett. Molekuláris
szinten… Tulajdonképpen a mi létezésünk a bizonyítéka, hogy létezik ez az isteni részecske. Mert, ha nem így lenne, akkor nem lenne semmi.
És mit kezdünk mi ezzel a létezéssel? Milyen világban is élünk? Hova is tartunk? Mit is építünk?
A vagy B, fekete vagy fehér? Orbán vagy Gyurcsány, jobb vagy bal, liberális vagy konzervatív? Ha van sapka azért, ha nincs, akkor azért.
Szélsőségesen polarizált időket élünk. De ebben a végletekig polarizált világunkban ott figyel rejtve az igazi vész: a társadalmi követelmények, a társadalmi elvárások. A fejünkbe
épített társadalmi konvenciók, miszerint anyádtól pénzt elfogadni egyenlő az életképtelenséggel. Függj inkább egy banktól, vagy a szolgáltatóktól, a főnöködtől, főbérlődtől.
Álmokat hajtani, álmodozni luxus a mai világban. A 21. század a feudalizmus és az ókori rabszolgatartó társadalmak szerelemgyereke! Ebben élünk! Dolgozzunk sokat, hogy sok
pénzünk legyen, amit meg majd jól nem tudunk elkölteni, mert, ha egyszer sok pénzünk van, akkor ugye az alá már nem mehetünk. És ugye a „még több” pénzhez, „még több”
munka kell! Rengeteg pénzünk lesz, csak élni nem jut időnk közben. A gyűlöletbe bújtatott rabszolgaság, mint fogyasztói társadalom. Hamis boldogság a pénz? Mi is ennek az ára?
Van-e esélye egy ilyen embertelen világban két különböző irányból érkezőnek? Ki tudnak-e törni a kegyetlen orwelli hétköznapokból és egyszerűen boldogok lenni? Szeretni
egymás különbségeit és egy irányba pörögni?