Egy csoport férfi összegyűlik, hogy elgyászolja a több ezer éves férfiuralom fennállását. De még mielőtt végleg búcsút vesznek, együttesen felidézik annak legszebb pillanatait.
A tavalyi patriarchátus-projekt előadássá érett, és az októberi trafós nagyszínpadi bemutatót megelőzően a produkció itt a Katlanban kerül először a nézők elé. Al-Farman-Kőrösi-Rubik-Valcz alkotócsoport másfél éve vizsgálja a patriarchátus jelenségét férfi szemszögből. Mi ez egyáltalán? Vége van vagy csak megváltozott? Társadalmi átalakulás vagy egyéni folyamat? Apák és fiúk, erő és felelősség, halál és újjászületés.
A férfi szerep válsága széles körben elfogadott tény, a rá adott magyarázatok azonban rendkívül szerteágazóak: a skálán ott van a revizionista asszonyverő, a modern incel, a bűntudattal teli férfi, a feminista aktivista és a mindenhol megfelelni próbáló, depressziós apa. Ez a megosztottság ugyanakkor nem a jól ismert társadalmi rétegekhez idomul, így egy közeli barátunk is előállhat váratlanul egy számunkra meglepő véleménnyel. Sőt, a szüleink is. Vagy épp a gyerekünk. Erre szokták azt mondani, hogy érzékeny téma.
„A férfi privilégiumokat férfi szempontból kritikusan vizsgáló projekt összművészeti sortűzzel próbálja a férfiakat egyenrangúvá »vajúdni« a nőkkel.” (Staféta kuratórium)

Az alkotócsapat: Al-Farman Petra, Kőrösi Máté, Rubik Ernő Zoltán, Valcz Péter

Produkciós asszisztens: Bálint Marcell
Intimitás-koordinátor: Marcibál Bence