Szilágyi Ákos fordítása alapján írta: Fehér Balázs Benő.

„Államukban virult az élet,

naggyá tette a bűn s a vétek!

És az erény, mely a csalást jól

elleste a politikától,

általa megbarátkozott

a bűnnel, és ez hozta, hogy

a legrosszabb sem élt hiába:

tett valamit a köz javára.”

(Bernard Mandeville: A méhek meséje, 1714

Fordította: Tótfalusi István)

Ebben az orosz kisvárosban nincsenek titkok. A kiskapuk, a hálapénzajándékok és a hatalommal való visszaélés minden formája természetes része a mindennapoknak. A városvezetők egymás kezét mosva tartják fent a közhigiéniát. Mindez zökkenőmentesen működik, amíg be nem fut a hír, hogy kormányzati ellenőr érkezett Szentpétervárról. Erre felbolydul a város. A hatalmasok pillanatok alatt próbálják elsikálni hosszú évek mulasztásait és túlkapásait, a megkárosított polgárok pedig felbátorodnak: végre hangot adhatnak sérelmeiknek.

Attól, hogy a bűnösök revizoruknak épp egy náluk is nagyobb szélhámost hisznek, lesz a darab egyedülállóan szórakoztató fricska és másfél évszázada érvényes társadalmi szatíra.

A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása