Régen minden nyak a vámpíré lett -
Ám ma kutyába se vesznek, s életlen fogunk!
Régen minden ember bújt előlem,
Ám ma vígan űznek gúnyt belőlem,
De hogyha nem lapul hiúz e nőben,
Ma vért szopunk!"
Adott egy kielégítetlen, szerelemre éhes ifjú grófné, akinek fixa ideája, hogy vágyait egy vámpír elégítené ki a legjobban. Adott egy öregecskedő gróf, aki a problémát egy álvámpír felbérelésével orvosolná. Szándékai szerint a helyi téesz egyik parasztja - aki fusiban vámpírjelmezben hozza a frászt az arra kijelöltekre - jól megijeszti a grófnét, aki emiatt kigyógyul a beteges vámpírmániából. A briliáns tervet azonban keresztülhúzza, amikor színre lép az igazi vámpír....
A nyolcvanas években járunk, amikor két egyetemista, Philipp István - a "rímhányó Romhányi" legjobb tanítványa -, valamint Bárány Ferenc megálmodja ezt a vérbő komédiát. Hol volt ekkor még a vámpír-hype! A két szerző vagy harminc évvel megelőzte korát. Vér, szex és klasszikus vígjátéki elemek működtetik ezt a rövid, de annál ütősebb darabot.
A(z) Thália Színház előadása
Hozzászólások