A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves prózai színművész osztályának előadása.

Alice lába alól kicsúszik a talaj és Csodaországba zuhan.
Egyszer növekszik, másszor összemegy.
Ellene fordulnak a számok, a szavak, az idő, a tárgyak és már abban sem biztos, hogy ki ő valójában.

Csodaország előtt minden rendben volt. Csodaországban is úgy tűnik, mintha rendben lenne, hiszen minden olyan, mint ahogyan ő ismeri, de valahogy egy kicsit mégiscsak más. Ha legalább fenekestől fordult volna fel a világ, akkor elviselhető lenne, hiszen Alice-nak nem kéne azt éreznie, hogy megőrült, de így csak pusztítóan ismerős minden, és ezt nem tudja feldolgozni. Úgy gondolja, micsoda felesleges 7 évet töltött el eddig a dolgok megismerésével, hiszen most kezdheti az egészet elölről! Ki mondja most meg neki mi a biztos, mi az igazi? Ebben a világban a viszonyítás senkinek nem fontos, az állatok emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, és mindennek varázsereje van.

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem előadása