1985, Amerika. Az elszabaduló nagyvállalati kapitalizmus hatására a társadalmi olló egyre nyílik. A gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények alatt egyre gyengül a szociális védőháló. Megjelenik az Antarktisz feletti ózonlyukról szóló első hír. Már négy éve terjed egyre gyorsuló ütemben az AIDS, de a szintén negyedik éve regnáló Ronald Reagan republikánus elnök egészen ez év szeptemberéig nem tesz nyilvánosan említést a betegségről, mert az elsősorban a homoszexuális férfiakat érinti. Az emberiség teljes kipusztulásáig hátralévő időt mutató Végítélet Óráján a pontos idő 23:57. Az éjfél pedig egyre közeledik: Nostradamus próféciája szerint az új évezred küszöbén „az égből a rettegés királya fog érkezni.”

1985, Amerika. Egy gyógyszerfüggő mormon feleség a szorongató valóság elől próbál menekülni. Egy meleg srác keresi az alkalmat, hogy közölje a barátjával a nemrég kapott halálos diagnózist: AIDS-es. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság férfivécéjében egy republikánus ügyvéd átnyújt egy köteg vécépapírt a demokrata érzelmű, síró kollégájának. Látszólag semmi nem predesztinálja őket arra, hogy szót értsenek, mégis társat találnak egymásban, miközben szabadság és kötelesség, hűség és árulás harcait vívják, és tanulják önmagukat és társaikat egyszerre jól szeretni.

1985, Amerika. Egy világ és gyermekei. Tony Kushner 1991-ben írt, mára klasszikussá vált Pulitzer-díjas amerikai eposzának szereplői egy széttagolódott és összeomlással fenyegető világban, a kétélű szabadságeszményt hirdető reagani Amerikában szeretik és elhagyják, kerülik és mégis lépten-nyomon megtalálják egymást – és vele a személyes és társadalmi megváltás reményét.

„Mai társadalmunk felépítése sok tekintetben Kushner darabjának történeti idejében alapozódik meg. Roy Cohn, aki a drámában egy személyben testesíti meg a korszak hatalmasainak bűneit, valós személy volt: McCarthy szenátor főtanácsadója, aztán a hetvenes években egy fiatal, feltörekvő ingatlanmágnás ügyvédje és mentora, Donald Trumpé. Kushner elemi dühvel néz a Cohn-féle hatalombrókerek fémjelezte reagani korszakra: a kiépülő neoliberalizmusra, a periférián lévőkkel szembeni totális és kegyetlen szenvtelenségre, és a hatalmon lévő dicsőített, korrupt és befolyásos fehér férfiak hegemóniájára, akiknek listája a jelenbe ér, és majdnem olyan hosszú, mint azoké, akiknek a csontjain taposnak. A korszakra, amikor az emberiség elkezdte turbófokozaton felélni a saját jövőjét. Az Angyalok Amerikában egy apokalipszisvízió egy kollektív fertőzést hordozó társadalomról, melyben Kushner áradó képzelettel, empátiával és humorral szemléli a szétesés határán billegő világ szereplőinek szorongó kiútkeresését. A halállal szemben viszont egy pillanatra sem felejti el az életet, a kilátástalansággal szemben a jövőt: megmutatja, hogy primer emberi azonosságuk meghaladja a politikai látszatvalóság széttagoltságát. Végső soron pedig a megváltás ígéretével kecsegtet – ha az nem is feltétlenül egy szárnyas angyal képében érkezik meg.”
Nagy Péter István

Média- és LED design: Wurk Ikona
Intim tréner: Mezei Bence

A(z) Radnóti Színház előadása