Térey János, költő a Nibelung-lakópark és a Kazamaták után ismét drámát írt, de ezúttal vértelen, békés színművet, frivol és szatirikus korrajzot, keserű hangulatjelentést a kétezres évek közepének Budapestjéről.
Részlet a műből:
A bárpult mellett a fiúk, a fiúcskák
Tudják, persze: Budán lakni világnézet,
Buda közelebb van az éghez, mint szomszédai.
Mennyei perspektíva: a bércről
Mindig lefelé pillantunk,
S ők, odaátról: fölfelé néznek, miránk.
Persze, szeretjük a síkot,
A sík nélkül semmi vagyunk.
Alászállunk portyázni, akár
Üzletelünk is az ottaniakkal.
Szeretjük a síkot, legalábbis
Módjával, távlatból: hűs panoráma!
Kipihenten fülelünk:
Ide nem hallatszik föl a lárma.
A(z) Radnóti Színház előadása
Hozzászólások