Az arany meg az asszony / Tóték

opera, 2019.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Operák magyar nyelven, magyar és angol felirattal.

A magyar irodalom két fontos szerzője által írt mű operaváltozatát láthatják egy estén: Nádasdy Kálmán annak idején operát íratott Krúdy Gyula azonos című színdarabjából, és most, több mint hetven év elteltével az Operaház ősbemutatót tart Örkény István egyik fő művéből, a Tótékból.
Az arany meg az asszony Kenessey Jenő egyetlen műve az opera műfajában, ugyanakkor egyike a 20. század első felében nagy sikerrel futott magyar műveknek. A mű egy 15. századi, parabolaszerű szerelmiháromszög-történet. Egy meglehetősen kiüresedett házasságot veszélybe sodró fiatal csábítón úgy áll bosszút az idős férj, hogy másfajta csábításnak teszi ki: alkimista vegykonyhájában készített hamis aranypénzt kínál fel neki. A fiatalember mit sem sejtve, mámorosan választja a csillogó gazdagságot. A férj azonban értesíti a várőrséget, s a fegyveresek azonnal letartóztatják a kapzsi hamispénz-tulajdonost. A házaspár ezután ismét magára marad.
Tóth Péter zeneszerző, a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karának dékánja a néhány évvel ezelőtti sikeres meseopera, az Árgyélus királyfi után fogott egyfelvonásos „felnőtt” darab komponálásába. A Tóték a magyar irodalom egyik legfontosabb kisregénye és színdarabja, mely az emblematikus Fábri–Latinovits-film és a máig egymással versengő színházi előadások sora után végre az opera műfajában is helyet kér magának.

Az arany meg az asszony

Opera egy felvonásban, magyar nyelven, magyar és angol felirattal.

Az arany meg az asszony című opera, ahogyan az alapjául szolgáló Krúdy-színjáték is, azt a gondolatot hirdeti, hogy milyen balga a férfi, aki az arany csengéséért lemond az asszony szerelméről. A történet hősei: egy marcona zsoldoskatona és egy szomorú ifjú asszony. Kettőjük közé áll oda csábító varázsával – és az alkimista férj közvetítésével – a gazdagság hívságos fénye, hogy vesztét okozza a katonának, aki botorul elfordul a szerelemre hívó szívtől, mert megbabonázza az arany pogány csengése.
A csábítás vétkétől ugyancsak nem mentes zsoldoskapitány, miután a házaspár szállást ad neki, színészek segítségével igyekszik némi felfordulást okozni a polgári házban, hogy elvonja a férj figyelmét. De épp azok előadása ihleti a ház urát arra, hogy megleckéztesse a katonát, aki aztán az arany vonzásában mindent elveszít.

Zeneszerző: Kenessey Jenő
Krúdy Gyula azonos című színdarabja alapján a szövegkönyvet írta: Kenessey Jenő

Rendező: Káel Csaba
Díszlettervező: Szendrényi Éva
Jelmeztervező: Németh Anikó
Világítástervező: Stadler Ferenc
Koreográfus: Venekei Marianna
Dramaturg: Orbán Eszter
Karigazgató: Csiki Gábor

Karmester: Jankó Zsolt

Szereplők: 

Wolfgang: Kovács István
Anna: Megyimórecz Ildikó
Zsoldoskapitány: Kiss-B. Atilla
Hinkó: Biri Gergely
Első színész: Kiss Tivadar
Második színész: Cserhalmi Ferenc
Az őrség parancsnoka: Endrész Ferenc e.h.

Tóték

Opera egy felvonásban, magyar nyelven, magyar és angol felirattal. Ősbemutató.

Tót Gyula zászlós az orosz fronton harcol. Rábeszéli az állandó partizánveszélytől idegkimerültségben szenvedő felettesét, hogy szüleinél, Mátraszentannán, az üdítő fenyőillatban pihenje ki magát. Az Őrnagy meg is érkezik a hegyi faluba, a Tót család pedig mindent megtesz, hogy a kedvére tegyen. Azt az ígéretet kapják ugyanis tőle, hogy amint visszatér a harctérre, a fiút maga mellé veszi a jól fűtött zászlóaljirodára, hogy védje a nagy orosz hidegek elől. A családdal együtt töltött idő alatt az Őrnagy munkaterápiával, vagyis dobozolással gyógyítja magát, ami a Tót család mindennapjainak, éjszakáinak kényszerű része lesz. Mígnem egyszer csak utoljára csap le a margóvágó…

Zeneszerző: Tóth Péter
Eredeti mű: Örkény István
Bognár Róbert és Schlanger András Örkény István azonos című kisregényéből írt forgatókönyve alapján a librettót írta: Várady Szabolcs
Rendező: Káel Csaba
Díszlettervező: Szendrényi Éva
Jelmeztervező: Németh Anikó
Világítástervező: Stadler Ferenc
Dramaturg: Orbán Eszter
A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett
Karmester: Jankó Zsolt

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara és Gyermekkara

Szereplők: 

Tót Lajos: Szvétek László
Mariska: Farkasréti Mária
Ágika: Nánási Helga
Őrnagy: László Boldizsár
Postás: Cserhalmi Ferenc
Tomaji plébános: Geiger Lajos
Tót Gyula: Bartos Barna
Lajtos: Endrész Ferenc e.h.
Gizi Gézáné: Tímár Tímea

Bemutató időpontja:

2019. április 26.,

Hozzászólások

Edmond Dantes 2019 máj. 02. - 15:11:47
Ha nem is a legelső, de mindenképpen figyelemreméltó produkciója volt négy alkalommal az Operaház teljesen még messze nem elkészült Eiffel Műhelyházának két magyar opera bemutatása. Kenessey Jenő (Krúdy Gyula elbeszélése alapján írt) Az arany meg az asszony című egyfelvonásosát eddig csak hallomásból ismertem, nem gondoltam, hogy valaha színpadon látni fogom: most mégis. Az ősbemutató 1943-ban a szerző vezénylete alatt parádés lehetett, a Nádasdy-Oláh-Márk Tivadar trió irányítása alatt nagynevű művészek: Osváth Júlia, Rösler Endre, Koréh Endre alakították a főszerepeket és a karakterfigurákat is jeles szólistákra: Laurisin Lajosra, Komáromy Pálra és Szabó Miklósra osztották ki. Káel Csaba rendezése nekem mindkét darabban megfelelt, Németh Anikó állatjelmezei sem zavartak és jó Szendrényi Éva színpadképe, legfeljebb olykor sajnálkoztam, olykor meg szurkoltam, hogy a ráadásul nehéz, hosszú, uszályos slafrokba öltöztetett Anna -Megyimórecz Ildikó még nem teljesen kész hanggal a torkában- fől-le járkálás közben végig ne zuhanjon a magas lépcsősoron. (Az említett két művész tervezte a Tóték-ősbemutató díszletét, jelmezeit is.) Az előadás legjobbja számomra Kovács István Wolfgangja volt, zengő basszusa, mélysége végre színpadon is jól érvényesült. Kiss-B. Atilla tenorja -talán nem tegnapelőtt- már túljutott fénykorán: a kellő hangerő megvan, de éles, szorított és olykor mintha disztonált volna. Kiss Tivadar és Cserhalmi Ferenc tetszettek a színészek fontos karakterében, Beöthy-Kiss László és Bakó Antal énekelt még szólót. Venekei Marianna koreográfiáját külön elismerés illeti: a kulcsfontosságú hamis arany-jelenet táncos ábrázolása az előadás egyik csúcspontja.

Megtisztelő feladat s egyben nagy kihívás, nagy felelősség lehetett Örkény István Tótékjának operai színrevitele. Tóth Péternek jutott a megtiszteltetés és a felelősség, és a maga módján -bár természetesen más hangzásvilággal- ugyanolyan élvezhető, "easy-listening", könnyen befogadható muzsikát szerzett mint háromnegyed évszázada Kenessey Jenő. Ehhez a történethez 2019-ben talán passzolt volna kicsit "maibb" zene, de a szerző vélhetően biztosra akart menni és -Várady Szabolcs librettójára- jól emészthető muzsikával kottázta le Örkény abszurdját. Igaza lett, a közönség hálás tapsokkal köszönte meg az alkotást és kivitelezését. Néhány ismert mű (Debussy: Felhők, Mozart: A varázsfuvola stb.) 1-1 neves motívumának beemelését is a karikírozás eszközének szánhatta a maestro. A jövő dönti el, lesz-e folytatása a mű színpadi életének. László Boldizsár Őrnagya imponáló biztonsággal, úgyszólván a hátán vitte el az előadást, hangban-játékban mindvégig egyenletesen magas színvonalon. Tetszett Szvétek László Tót Lajos szerepében miként a postást alakító Cserhalmi Ferenc is. Gyengébbnek éreztem a hölgyeket: Nánási Helga (Ágika) szubretthangját kevésnek hallottam és nem volt átütő Vajda Júlia sem Tótné alakjában. Busa Tamás, Erdős Róbert, Zsigmond Géza, Fürjes Anna kaptak még szólót. Jó volt a kórus (karig.: Csiki Gábor) és a nyitó jelenet mindkét számához külön gratulálok a gyermekkarnak (vezető: Hajzer Nikolett). Az erdélyi születésű, nagyváradi vendég karmestert, Jankó Zsoltot nem ismertem eddig, mindkét darabban fölkészülten vezényelte a kiválóan játszó zenekart és a színpadi közreműködőket.