A műsor képei a tánc szimbolikusan elvont nyelvezetét használva kalauzolják a nézőt az örök emberi témák során át a létrejövéstől, megelevenedéstől kezdve az eszmélésen és öntudatra ébredésen, a beavatáson, a párválasztáson és szerelmen keresztül az utolsó és elkerülhetetlen átváltozásig. Ezen utazáshoz a barokk kor jellegzetes érzésvilága, a carpe diem és a memento mori egymásnak feszülő dinamikája adja a lendületet: a földi lét múlandó, a szerencse forgandó, a lét csupán pillanatnyi, ezért kell megragadni az elfutó látszatot, a benne rejlő szépséget és gyönyört. A szimfonikus és népzenei tételek váltakozó sorának különleges atmoszférájában mesterkélten bonyolult és egyszerű, játékos és súlyosan komoly, elgondolkodtató és érzéki pillanatokat egyaránt találhatunk.
A(z) Udvarhely Táncműhely előadása
Hozzászólások