"A csaholás-szerű pontozott ritmusok; a mollban kitartott, hullámzó hangok; a labirintus-szerű belső zenei ösvények; az anti-melodikus élességbe torkolló kitörések - mind olyan motívum, amely inkább jellemzi a huszadik század közepének kamaraoperáit, mint a szokványos musical-számokat?", írta Ben Brantley a New York Times-ban.
A Curtain Up kritikusa szerint "Graciela Daniele rendezése és koreográfiája jól hangsúlyozza a zenei anyag flamenco ritmikáját. A lányok szóló áriái gyönyörűen tükrözik személyiségüket."
A(z) Müpa előadása
Hozzászólások