A zene hamisítatlan Donizetti muzsika, mely a szerző érett korszakából származik. Donizetti néhány évvel korábban írta a Szerelmi Bájitalt (1832), egy évvel korábban a Lammermoori Luciát (1835), és ugyanebben az évben, 1836-ban a Csengőt, hogy csak néhányat említsünk az azóta is a világ operaházainak műsorán maradt, hallhatatlan darabokból. A történet a svájci Appenzell-tartomány gyönyörű hegyei között játszódik, paraszti környezetben. Az alcíme "A svájci kunyhó", ami Betly házacskájára utal. Nos, ez a kunyhó két hatalmas átverés tanúja lesz, melyek közül az egyik kissé vaskos, szíveket sebző, a másik pedig, a látszat ellenére rendkívül jószándékú tréfa. Bár a happy end garantált, a nézők - akár egy jó detektívtörténetben - az utolsó pillanatig találgathatják, miként oldódik meg a dolog. A felállás a hagyományos sémát követi: a tenor szereti a szopránt, és harmadikként megjelenik a bariton. De a séma máris felborul, mert a hagyományos rend nem érvényesül: a szoprán nem szerelmes a tenorba és a bariton sem akar nekik rosszat. Mi sülhet ki ebből? Remélhetőleg önfeledt szórakozás, és zenei csemege az újdonságra vágyóknak.
A(z) Varga Domokos Általános Művelődési Központ előadása
Hozzászólások