Sokan állítják, hogy a Bohémélet népszerűsége könnyedségében rejlik. Hogy tartalma, zenéje operett könnyűségű. Négy vidám, bohó fiatalember kalandjai az 1830-as évek Párizsában, és egy szerelmi történet szívszorító epizódjai Puccini zenéjével "nyakonöntve": megható történet, édes, fülbemászó dallamokkal.
Vagy mégsem? Lehet, hogy az hatja meg a nézőt, hogy a nyomorgó, fölfedezetlen művészek mindennapi túlélésért folytatott küzdelme, a fanyar humor - melynek segítségével fűtetlen padlásszobákban, éhesen és nyomorogva is "alkotnak"? A könnyedség azonban nem tarthat örökké: egyikük szerelme gyógyíthatatlan beteg, szerelmese nem hajlandó dolgozni és gondját viselni, inkább az utcára küldi. Az elkergetett lány utolsó erejével visszatér meghalni szívtelen párjához.
A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások