Születése után egy évszázadon át a librettója miatt volt az opera botránykő. A bombasztikus empire idején csakúgy, mint a prűd biedermeierben, az idealista Vormärz-ben vagy a porosz Gründerzeit-ben e cselekmény, ez a bábszerű, valószínűtlen és immorális játék méltatlannak tűnt Mozarthoz. Ráadásul színpadszerűtlennek és naivnak is tartották - természetellenesnek, hiszen valóban nem volt naturalista színmű. Ezért aztán tucatnyi új szöveget írtak a zenéhez, az eredetinél valahányszor ostobább fordulatokkal. Az eredeti Cosi fan tutte-t valójában a XX. század fedezte fel; Budapesten is csak 1930 óta állandó vendége az Operaháznak.

A nyitójelenet három száma a kései Mozart áttetszően, mégis színházias világítással hangszerelt képe egy boldog és könnyelmű ancien regime-beli kávéházról. Ferrando (tenor) és Guglielmo (bariton), két szalon-katona unaloműző vitát folytat idősödő barátjával, Don Alfonsóval (basszus). A Figaro házassága méricskélő duettjére emlékeztető G-dúr jelenetben a két tiszt váltig állítja, sőt karddal is kész bizonyítani, hogy aráik nemcsak szépek, de kikezdhetetlen a hűségük is. Márpedig - veti ellen Don Alfonso - a női hűség ritkább, mint Arábia főnixmadara (E-dúr tercett). Ha kívánják: be is bizonyítja. Fogadást kötnek, a két heves ifjú megígéri, hogy mindenben engedelmeskedik Don Alfonsónak. Aztán, az ifjúság szokása szerint, túlhabzó brindisi-ben, bordalban isznak előre a medve bőrére (C-dúr tercett). A két ara (Fiordiligi és Dorabella ferrarai születésű nővérek, ezt a szövegkönyv fontosnak tartja kiemelni) tengerparti kertjében mereng. Kezükben kedveseik arcmása. A tenger simogató szellői közt hangjuk egybeolvad (A-dúr kettős), ám örök hűséget ígérő fogadalmuk e kettős gyors részében nélkülözi az adott esetben várható komolyságot. Kétségbeesett arccal érkezik Don Alfonso, s szörnyű hírt közöl: a király harctérre rendelte a vőlegényeket. Már itt is vannak, búcsúzni jöttek (Esz-dúr kvintett). Mint bábok, oly túlzott gesztusokkal játsszák szerepüket, a lányok kétségbeesésének édes tercekben kifejezett teatralitásán pedig csivitelő, vagy éppen üresen patetikus zenekari passzázsok gúnyolódnak. Játszik mindenki: az is, aki tudva, az is, aki akaratlan, s az együttes nem aggodalomban, hanem a játék e lenge harmóniájában csendül ki. Bárka jő, indulózene szűrődik be, s felvonul a népség, katonaság Don Alfonso statisztériája. Fiordiligi és Dorabella hüppögve kérik a fiúkat, ne feledjék a levélírás szent kötelességét (F-dúr recitativ-kvintett), és az állhatatosságot. (Itt, a groteszk bevezetőütemek után egyszerre elömlik a zenén a Cosi fan tutte varázsos lírája, a játék fájdalmasan szép himnusszá nemesedik). Ferrando és Guglielmo hajóra száll, a két nő és Don Alfonso a tenger s a szellők jóindulatára bízzák szeretteiket: E-dúr tercett. A hölgyek kéztördelve hazasietnek, Don Alfonso pedig további terveket kovácsol...

A(z) Magyar Állami Operaház előadása