Színház

"Cseh balett-szimfónia"

balett, 2009.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

D. M. J. 1953-1977
Zene: Antonín Dvořák, Bohuslav Martinů, Leoš Janáček
Koreográfia: Petr Zuska

Mária álma
Zene: Camille Saint-Saëns, Cesare Pugni
Koreográfia: Petr Zuska

Sinfonietta
Zene: Leoš Janáček
Koreográfia: Jiří Kylián

"Vendégünk Csehország"
D. M. J. 1953-1977
"Az előadás három nagy cseh zeneszerző - Antonín Dvořák, Bohuslav Martinů és Leoš Janáček - nevének kezdőbetűit reprezentáló címe, a D.M.J. 1953-1977 valójában egy fiatalon elhunyt leány sírfelirata... Vannak helyek, ahol életünk folyamán több alkalommal is valami rendkívüli történik velünk, és vannak olyan kegyelmi pillanatok, amikor megtapasztalhatjuk a tökéletes csendet, az univerzum lüktetését az ereinkben, megérezhetjük Isten közvetlen jelenlétét és szembesülhetünk önmagunkkal... A helyszín lehet egy hegyvonulat, a sivatag, egy szikla az óceánban, de lehet egy temető is, egy fiatal lány sírja, ahol a sírfelirat döbbenete ráébresztheti a szemlélőt a halál valóságára."
Mária álma
"A darab egy álmot szeretne átültetni a költészet nyelvéről a tánc nyelvére, jelesül Maria Taglioni, a balett történetének egyik legkiválóbb alakja, a romantika királynője egy álmát, amelyet a művésznő 1847-ben, Londonban mesélt el pszichológusának. Emlékirataiban is részletesen rögzített álma a korát oly sor szinten messze megelőző Taglioni lelkének legrejtettebb zugaiba is betekintést enged. Egyszerre metamorfózis, abszurditás, törékeny líraiság, vaskos humor és prófétai látomás. Valójában két, egymástól lényegében független balett - a művésznő híres Grand Pas de Quatre-jának, valamint a Maria halála után sok esztendővel készült Hattyú halálának bizarr ötvözete, ami a virtuóz balerina különleges érzékenységét bizonyítja... Természetesen elképzelhető, hogy a művésznő nem értene tökéletesen egyet a fenti megfogalmazással, az azonban bizonyos, hogy finom, éteri lénye itt van köztünk, és mosolyog. Mosolyogjunk hát vissza rá."
Sinfonietta
Az öttételes balett valamennyi tétele folklór alapú, álomszerű vízió. A tánc és a zene tökéletes harmóniáját megvalósító koreográfia a realizmus és az absztrakció határán mozog.

A(z) Müpa előadása

Bemutató időpontja:

2009. április 1., Müpa

Stáblista:

Hozzászólások