„Mióta az eszemet tudom, a Tisza vonzásában éltem. A mai napig, ha visszatérek a szülőföldre, a Vajdaságba, „meg-megállok a kanyargó…” víz partján. Gyakran ülök a vizet vizsgálva, figyelem a sodrokat, fodrokat, örvényeket és hullámokat. A fel-felcsillanó halakat vagy a borúsan vágtató vándor fellegeket. Párbeszédet folytatunk, a folyó és én. Ha valami hiányzik jártamban-keltemben a nagyvilágban, akkor az ez: a Tisza habjainak csendes, mindent átható áramlása. Az a béke és nyugalom, ami csakis a parton ülve tud hatalmába keríteni. Ezek az időtlen pillanatok képesek akár évekre is feltölteni. Ahogy ülök és hallgatagon nézem a habokat, magával ragad az áramlás. A hullámok hátán megcsillanó fény messze repít a gondolataimban, emlékeimben, a képzeletemben. Mesélünk egymásnak, meghallgatjuk egymást. Ebben a mély csendben átérezni a létezés örök áramát. Az állandó változásban lévő anyag vonzása magával ragadja az embert. Az örvények önnön létezésem ősi mélyébe rántanak. Az örök hullámzás átjárja a zsigereket. A folyó és annak szemlélője fokozatosan hangolódnak azonos hullámhosszra, melyen együtt rezdülnek.” /Cserepes Gyula/
Cserepes Gyula a vajdasági Óbecséről származó kortárstánc koreográfus és előadóművész. A Tisza fontos szereplője életének. A folyóval megélt bensőséges viszony, az ebből fakadó áramlás- és ritmus-élmény Gyula művészetének meghatározó eleme. A Magyar Táncművészeti Főiskola négy modern tánc szakos növendékével és a Közép-Európa Táncszínház három táncművészével öt napon át foglalkoznak a múló pillanat jelentette időtlenség ritmikájával. A Tiszavirág címet viselő etűdben olyan képeket és jeleneteket osztanak meg a nézőkkel, melyek a koreográfiai műhelymunka során szerzett közös élményekből és tapasztalatokból táplálkoznak.

Előadók: Dabóczi Dávid, Keresztes Patrik m.v., Nyeste Adrienn, Szilvási Anna
és a Magyar Táncművészeti Egyetem Moderntánc Tanszék hallgatói:, Csóka Liza, Hován Marcell, Mayer Dorina

Zene: Mádi László
Fény: Mádi László és Fogarasi Zoltán

Koreográfus: Cserepes Gyula