Ranyevszkaja fagyos májusi hajnalon érkezett és egy napfényes októberi reggelen távozik... Közben szerelmek, remények, hitek vesztek el; és a birtok, a csodálatos, az egyetlen, az öröknek vélt Cseresznyéskert... "a kert, ami még a lexikonban is benne van", s amelyről így rajongott megérkezésekor a ház úrnője:
"Ó, gyerekkorom, tisztaságom! Minden, minden fehér! Ó, én kertem! A sötét, borús ősz és a hideg tél után fiatal vagy újra, tele boldogsággal, nem hagytak el az égi angyalok!...Bárcsak ledobhatnám mellemről és vállamról ezt a nehéz követ, bárcsak elfelejthetném a múltamat!"
A(z) Vígszínház előadása
Hozzászólások