Színház

Csínom Palkó

operett, magyar, 2015.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

Csábítanak az ismerős dallamok, dübörögnek a vérpezsdítő koreográfiák, aranyos történet közepén a mai operett-játszás nagy egyéniségei együtt sok-sok fiatal ígéretes tehetséggel. És közben a produkció vallomás a színházcsinálás problémáiról, izgalmairól, gyötrelmeiről. Újszerű kísérlet, amelyben érzetekről, felfogásbeli különbözőségekről éppen úgy esik szó, mint örömökről és fiaskókról. Kapcsolatot keresünk múlt és jelen között, játékosan, viccesen, de néhol keserédesen...

Farkas Ferenc bizonyára örülne, hiszen termékeny művészként élt - számtalan filmhez, színpadi műhöz írt zenét - de mindig fontos volt számára a közönség jelen idejű érdeklődése és szeretete! Ugyanakkor benne egy olyan nagymestert tisztelhetünk, aki 2015-ben lenne 110 éves, ám még 90 évesen is volt bemutatója az Operaházban; miközben a XX. századi nagy komponistáink közül növendéke volt: Ligeti György, Kurtág György, Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Vujicsics Tihamér.

Fontos dologra készülünk! A Csínom Palkó alaptörténete, magával ragadó zenéje nagyon alkalmas arra, hogy egy ízig-vérig mai játékot formáljunk belőle, ami úgy magyar és történelmi, hogy egyszerre friss, lendületes, és mégis elgondolkoztató, miközben a jelen világ számos gondjával is foglalkozik.

Petőfi így írt hajdanán: "Pártolj, közönség, aztán haladunk,- Haladjatok, majd aztán pártolunk!"

Reméljük,ez a haladónak szánt feldolgozás elnyeri közönségünk szerető, érdeklődő, és ezáltal pártoló kedvét.

A(z) Budapesti Operettszínház előadása

Bemutató időpontja:

2015. április 24., Budapesti Operettszínház

Stáblista:

Hozzászólások

ivan37 2015 jún. 07. - 18:44:12
Egy a kuruckorban játszódó daljátékot-ami annak idején hatalmas sikerrel ment- mai, kicsinyes vitákkal tele tûzdelt keretjátékkal felvizezni, folyton megszakítani, több mint hiba, egyenesen baklövés, illúzió rombolás, nem is beszélve arról, hogy még az Európai Unió kiküldöttje/!/ is megjelenik a darabban és lelkendezik, bár láthatóan semmit nem ért a látottakból-mindez szánalmasan rossz ötlet, nem idevaló.

Engem fõként az zavart, hogy az ember nem tudja beleélni magát a cselekménybe, mert a történetet mindig megzavarja a keretjáték, a nézõt pedig ezzel kizökkenti az élvezetbõl.

Külön-külön jók a szereplõk, mindenki hozza a maga megszokott formáját /Lehoczky Zsuzsa, Kállai Bori, Faragó András, Szabó P. Szilveszter, Oszvald Marika és mások/, kiválóak, bravúrosak a táncosok, együtt mégis az volt a benyomásom, hogy valami hiányzik az egész darabból, valami, ami összekötné az egészet és elfogadhatóvá tenné.

KERO, a darab rendezõje-a színház egykori igazgatója- valami bombasztikusat akart alkotni, egybefûzni a kuruckort, meg a mát, meg az EU-t is, ám ez szerintem nem sikerült. Nagyon nem.

Farkas Ferenc kellemes, hangulatos dalait-több évtized távlatából is- jó volt újra hallani, mert szemet-fület gyönyörködtetõ..
10/10
Nika65 2015 ápr. 30. - 17:59:03 10/10
Szerintem csodálatos elõadás volt,csodálatos szereplõkkel.Nagyon tetszett a darab.Jó volt a keretjáték.Mindenkinek csak ajánlani tudom hogy nézze meg.
9/10
nofi 2015 ápr. 26. - 15:05:19 9/10
A darab jó, a kerettörténet kell, hogy a poroskás darab életre kelljen. A jelmezek csodaszépek, a díszlet ötletes, a színészek mind a helyükön vannak.
2/10
bedivere 2015 ápr. 25. - 23:24:39 2/10
Nagyon kedvelem ezt a darabot, de ez az elõadása borzalmas volt. Mintha Kerényi akart volna egy Mohácsi-rendezést csinálni - de neki nem sikerült. Van egy operettszerû daljáték, ám az átlag ötpercenként megszakad, hogy arról legyen szó, egy kitalált társulat miként szenved a darab elõadásával. Melyik primadonna kit fúr, a rendezõ kit akar lefektetni, és megkapják-e az EU-támogatást az all inclusive brüsszeli turnéval. Ha valami megöl egy operettet, az ez. Hogy Szabó P. Szilveszter direkt elfelejti az áriáját, hogy leállítják a táncszámot, átírják a dialógusokat és zeneszámokat. Kerényi Csárdáskirálynõ-rendezésében is volt hasonló kikacsintás - hát itt már szinte csak az maradt, rángássá fokozva. Csinálhattak volna egy álomvilágba röpítõ klasszikus operettet, esetleg pár mának szóló kiszólással, de nem. Vagy csinálhattak volna egy ötletgazdagabb elõadást: de ahhoz tényleg Mohácsi vagy Pintér Béla kellett volna. Lett egy lapos elõadás, és egy csalódott, szünetben megcsappant közönség.
Kár a lehetõségért. Inkább nézzük meg még egyszer a Keleti-féle filmet, és hallgassuk az 50-es lemezfelvételt.