Az ember körülményeitől függetlenül egész életén át keresi a lehetőséget a szocializálódásra. Korunk technológiája számos eszközt adott a kezünkbe, melyek segítségével elhalmozhatjuk magunkat barátokkal, csupán néhány perc alatt. Néhány kattintással emberek millióival „nézhetünk szembe”. Szeretjük, hiszen kényelmet nyújt a kapcsolatteremtésben, de mitől fog minket megfosztani? Milyen következményekkel jár egy felgyorsult, digitalizált világban élni? Mi történik ha ez hirtelen megszűnik?
A világ átfordult egy olyan oldalára, amit még az emberek nagy része nem tud helyesen és egészségesen kezelni. Elárasztottak minket lehetőségekkel és mi a bőség zavarában, ezeknek a lehetőségeknek csupán a felszínét vagyunk hajlandóak megpiszkálni, ugranunk kell a következőre, mert az színesebbnek tűnik. A digitális szocializáció magasfokú művelői lettünk. Sokszor már szinte testrészként tekintünk az elektronikus készülékeinkre.
Milyen lesz az élet amikor egy olyan modern érába lépünk, ahol a személyes, fizikai jelenlét teljesen értékét veszti és megszűnik? Ennek eredményképpen sorra rácsatlakozunk egy digitális hálózatra, szerverre, ahol mi, mint hús-vér emberi lények nem leszünk fontosak, pusztán szolgáltatott adataink lesznek értékesek. Mi történik akkor, amikor levetkőzzük finomhangolt emberi tulajdonságainkat és eljutunk a látás nélküli nézésig, a tudattalan cselekvésig? Mi lenne, ha ez a digitális világ megszűnne? Tudnánk újra barátkozni? Mernénk egymás szemébe nézni? Meg tudnánk fogni egymás kezét? Meg tudnánk szólalni?
Mentor: Szögi Csaba
Öltöztető: Dabóczi-Deák Orsolya
Hozzászólások