Double Nora

előadás, 2009.
+ 1 kép

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Henrik Ibsen: Babaház című művét 1911-ben mutatták be Japánban. Akkor jelent meg először modern színész japán színpadon. Mindaddig férfiak alakították a női szerepeket is.
A bemutatót követően a darabbéli Nóra végső döntése, miszerint elhagyja férjét és a gyerekeit is, heves vitákat váltott ki a japán értelmiség körében, illetve nagy hatással volt az ottani feminista mozgalomra is. Azóta többször vitték színre a darabot Japánban, azzal a céllal, hogy felhívják a közönség figyelmét a kor adott társadalmi problémáira.
2000-ben a Theatre Office Natori rendezte produkció rávilágított arra, hogy a Babaház problémája férj feleség között még a mai, jóléti társadalomban is jelen van. Mitsuya Mori ezúttal egy egyszerű, a no színpadhoz hasonlóan minden felesleges díszletet és kelléket nélkülöző térben rendezte meg a darabot, ezzel is hangsúlyozva az előadásmód különlegességét.
Az előadásmód azonban túlmutat a no színházon. Professzionális no és modern színházi előadóművészek általában nem szerepelnek együtt, ezúttal azonban egy színpadon láthatóak, mely által a szimbolikus és absztrakt no elemek keverednek a modern realizmussal.
Az előadásban Nórát egy no színész (Reijiro Tsumura) és egy modern színész (Yu Mizuno) alakítja. A shite (fő karakter a nôban) női maszkban jelenik meg a színpadon, míg a modern színész a shite mögött lép a színpadra. Nóra férjét Torvald Helmert egy no színész (waki: mellékszereplő a noban), míg Krogstad és Dr. Rank alakjait ugyanaz a modern színész jeleníti meg. A négy kántálóból álló no kórus segíti a shitet, elénekelve annak gondolatait és helyzetét. A másik Nóra látja hogyan viselkedik a shite, a shite pedig érzi, hogy egy másik Nóra is létezik valahol, habár nincs ennek teljesen tudatában. A shite az előadás folyamán realizálja, hogy a másik Nóra az ő igazi énje. Annak ellenére, hogy a karakterek főbb jellemvonásai a Babaház karaktereire épülnek, a szavak és kifejezések csak leegyszerűsítve, lényegre törően szerepelnek a darabban. A szövegkönyv hosszúsága az eredeti darab szövegének az egyharmada. A kórus mozgása és éneke nagyon lassú és stilizált, ellentétben a realisztikus modern előadóművészek mozgásával és beszédével. Az előadás célja megmutatni, hogy mit jelent embernek lenni, milyen jelentősége van az emberi kapcsolatoknak. A darab végén Nóra és Torvald útjai szétválnak, és nagyon halványan ugyan, de feldereng egy jövőkép is, miszerint férfi és nő kapcsolatában megvalósítható 'a mindenség legnagyobb csodája'.
Az előadás merész kísérlet mind a tradicionális no színház, mind a modern japán színház részéről.

A(z) Merlin előadása

Bemutató időpontja:

2009. október 2., Merlin

Stáblista

Hozzászólások