Színház

Egy csokor Ecuador

előadás, 2008.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Ezen előadás, a társulat által kezdeményezett előadássorozat-terv kezdő eleme, mely céljául tűzte ki, a Magyarországtól távoli színházi kultúrák magyar közönséggel való megismertetését. Az előadás, Magyarországon eddig nem ismert, de már nemzetközi elismertségnek örvendő, José Martínez Queirolo három egyfelvonásos drámájára épül, melyek a következők: Montague és neje, A beázás és Az őszinteség zsibvására
A Montague és neje, a shakespeare-i drámának, Romeo és Júlia történetének groteszk folytatása. Az orvostudomány segítségével életben maradó Romeo és Júlia kevésbé romantikus, a valósághoz gyakran közelebb álló módon folytatott mindennapjaikba nyerünk betekintést, miközben nem maradhat el a groteszk humor sem.
A beázás, két szegény fiatal sorsát mutatja be, akiknek sokáig közös volt az útjuk, de egyikük karrierje úgy ívelhet csak a magasba, ha háta mögött hagyja a másikat. A dráma a búcsúzás nehéz pillanatait tárja szemünk elé, mely bővelkedik gyávaságban, bosszúban, keserűségben és őrületben egyaránt.
Az Őszinteség bazára, Commedia dell'Arte elemekkel tűzdelt történet, a helyszín egy piac, ahol mindent megkaphatunk pénzért, ami szükséges lehet az életünk megkönnyítéséhez és ahol végül kiderül az ősi igazság, hogy nem minden eladó.
Három egymástól mind történetileg, mind dramaturgiailag és hangulatilag is eltérő dráma; együttesen, azonos erővel képesek a Dél-Amerikára már más irodalmi műfajok kiemelkedő íróitól (pl: Gabriel García Márquez, Julio Cortázar) szerencsésen megismert szürreális, európai embertől távol álló, mesés világ ábrázolására. Hiszen hol élheti túl a már bekövetkezett tragédiát Romeo és Júlia, hol beszélnek a kopogó esőcseppek és hol mérik kilóra az örömet és a bánatot, ha nem Ecuadorban, Latin-Amerikában?! Dráma választásunknak további személyes töltetet adott, társulatunk tagjának, Flores Hedvig Montserratnak e országhoz köthető származása, a dráma írójával ápolt baráti kapcsolata és fordítóként való közreműködése. Szándékunkban áll egyfajta misszionáriusként, a drámákhoz kapcsolódóan a latin-amerikai kultúra Magyarországon történő megismertetésén aktívan munkálkodni, így előadásainkat később más helyszíneken is színre vinni.

A(z) Teatro Surreal előadása

Bemutató időpontja:

2008. június 17., Teatro Surreal

Stáblista:

Hozzászólások

offtopic
F_E_B 2008 dec. 18. - 11:36:38 Előzmény Hargitai Gábor
"Hogyan lehetne õket segíteni?
Mit kellene tenniük, hogy lehetõséget kapjanak minél szélesebb körben megmutatni magukat??"

Egyszer voltam eddig a Zöld Macskában. A 3 színészen kívül volt még egy világosító-hangosító (asszem a rendezõ volt személyesen). A nézõk száma pedig ca 6 volt.
Elöször a keresletet kéne aktivizálni, aztán a lehetõségeket.
Amíg a néptömegek a Madáchban nézik a zenés bohózatokat, az ilyen darabok maradnak a pincében.
De talán nem is baj, nekem inkább ez jön be
10/10
TonioLilla 2008 dec. 17. - 23:19:46 10/10 Előzmény Hargitai Gábor
Korunk nagy hiánya a pédamutató emberi kapcsolatok bemutatása. A három egyfelvonásos három hiányosság (szerelembõl társas magány, beteljesedõ szerelem helyett érdekházasság, az érdekházassághoz csak szinpadias mázként kell az öröm és a bánat megtévsztõen öszinte megjelenitése) frappáns kifigurázásával szemléletes vitairat a korrekt emberi kapcsolatokért. Megbocsáthatatlan bún, ha ennek az elõadásnak a megtekintésével nem hívjuk fel a fiatalok, a szülõk, a pedagógusok, a jövõ generáció egészséges értkékrendjéért felelõsséget érzõ embertársaink figyelmét.
10/10
Hargitai Gábor 2008 dec. 06. - 22:15:15 10/10
Igen ritkán lehet része az embernek ilyen csodálatos szinházi estében. Mert szinház volt a javából, nagyon tehetséges fital szinészekkel. Köszönjük nektek. Együtt sírtunk és nevettünk a szereplõkkkel. Három különbözõ helyszín, különbözõ jellemek, hangulatok hihetetlen hiteles ábrázolással.
Láttunk kacér, zsörtölõdõ Júliát, pipogya Rómeót. Szegény szerencsétlen elárult leányt, a pénzért, elõrejutásét a szerelmét is eladó fiút.
És láthattuk minden eladó.
Jó lenne, ha valaki felfedezné õket!
Számukra a szinház templom és õk Thália papjai.
Napjainkban a média számára õk nem érdekesek, a valóság show-k szereplõi a sztárok, pedig mennyivel többet kaptunk tõlük.
Hédi elvarázsoltatok minket!!!
Hogyan lehetne õket segíteni?
Mit kellene tenniük, hogy lehetõséget kapjanak minél szélesebb körben megmutatni magukat??