Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod"
Guillaume Apollinaire Búcsú avagy L'adieu c. versét Vas István fordította. Sokan tévesen Radnóti Miklósnak tulajdonítják, nem egészen ok nélkül, hiszen Hubay a szövegre Radnóti naplójában bukkant rá (onnan merítette a darab alapötletét). Három éjszaka története. Két fiatal, Bálint és Júlia azt remélik, kizárhatják életükből a történelmet: "egymásnak és az emberiségnek" szeretnének élni. Hamar szembesülnek azonban e vágyuk lehetetlenségével. Apránként behatol az életükbe és szétzúzza nyugalmukat a világ. A darab egyetlen szobabelsőben játszódik, s három életképet tartalmaz. Az elsőben Bálint, a fiatal költő (Hubay Radnótiról mintázta a karaktert) és felesége, Júlia valamikor 1943-ban beköltöznek egy elhagyott budai, vagy Buda környéki villába, ahol az ingyenes lakhatás fejében őrizniük kell a külföldre távozott háznép ingóságait. Velük lakik Viktor, az üzletember, majd megjelenik két költőbarát (Sándor és Károly). Később ismeretségre tesznek szert Lalával, az öreg büntetőbíróval és kikapós fiatal feleségével, Melittával. A második képben Bálintnak behívót kézbesítenek. Barátaival össze akar magának kaparni 600 pengőt, hogy megvesztegessenek egy őrmestert, ám nem sikerül az akció, mert Bálint az eladott könyvei után járó pénzt inkább a verseskötet nélkül bánkódó, időközben mundért öltött Sándor javára teszi le egy kiadónál. A harmadik kép már az ostromról szól. Ebben a Nyugatra menekülő Melitta szakít az új rendszer reményében itthon maradó Lalával. Viktor azért kényszerül szökésre, mert egy ellenálló hamis papírjaival bujkál. Júlia viszont rendületlenül visszavárja a férjét... Három éjszaka: a szerelem ugyanaz - kedves mese, népszerű dalokkal, humoros helyzetekkel -, de közben finoman átszövődik valami titokzatos, s egyre erősödő balsejtelemmel. A háborús éveket idéző színmű mozgatórugója egy mély szerelem; főhősei a szerelmesek, akiket az ifjúságuktól igyekszik megfosztani a történelemtermelő gépezet. A mű születésekor frissen élt még a társadalomban a világháborús vészkorszak emléke. A színre vitel lehetett volna tehát egyszerű mementó, több volt azonban annál már az 1961. január 12-én, a Petőfi Színházban tartott bemutató idején is. A kor gondolkodó embere magában cipelte a levert forradalom emlékét, a megtorlás és az elnémítás fenyegetettsége folytán keletkezett depressziót, ám érzékelhetett valamilyen "résnyi ragyogást", nevezetesen az űrkorszak nyitányát. A szovjet hírügynökség, a TASZSZ 1961. április 12-én tette közzé a hivatalos közleményt, amely szerint Jurij Alekszandrovics Gagarin űrhajójával egy óra negyvennyolc perc alatt egyszer megkerülte a Földet, majd sikeresen landolt az előre kijelölt körzetben. Gagarin 108 perces útja a világűrben új korszakot nyitott az emberiség történelmében, s ő maga az egész világ szemében eme új korszak jelképévé vált. Ebben a hangulatkettősségben fogant Sarkadi Imre szerelmes drámája, Az elveszett paradicsom is. Jellemző volt tehát a világérzékelés ellentmondásossága .
Akár a jelenben. Az Egy szerelem három éjszakája Planta dala szinte a hatalmi praktikák árnyékában virágzó plázavilágunk csúfhimnusza is lehetne:
Jobb a műnap, mint a nap,
anyagnál a műanyag,
fogsornál a műfogsor,
doktornál a műdoktor,
nemzetnél a műnemzet,
rendet, rendet, műrendet!
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások