Nemrég volt Ránki György születésének 100. évfordulója, ennek kapcsán írok most ide a 20. század második felének egyik legnagyobb magyar zeneszerzõjérõl, aki minden létezõ mûfajban tökéletes otthonosságal mozgott, a legkomolyabbtól a tánczenéig. Szerintem élete vége felé írta legjobb mûveit (2 szimfónia, Vonósnégyes Bartók emlékére, Brácsverseny, Káin és Ábel - oratórium). És amellett megszámlálhatatlan filmzenét, jó részüket még 1945 elõtt, álnéven, melyeknek csak egy kis része szerepel itt, így talán legismertebb alkotása, a Mekk Elek zenéje sem.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások