Peter Brook évek óta tervezi, hogy színre viszi A varázsfuvolát. Mozart remekművét végül - abban a formában legalábbis, ahogy az operaházak két évszázada "koptatják" - nem rendezte meg, helyette elkészítette az Egy varázsfuvolát. A párizsi Bouffes du Nord-ban, 2010 végén bemutatott előadás - ezzel búcsúzott Brook a színháztól - bejárta és azóta is folyamatosan járja a világot. Inspirálja, izgalomban tartja közönségét. Brook rendkívül bátran nyúlt a mozarti alapdarabhoz. Elhagyta a mellékszereplőket, csak a legfontosabb figuráknak adott szót, Paminának és Taminónak, Papagenónak és Papagénának, az Éj Királynőjének, Sarastrónak és Monostatosnak. Előadásában nincsenek nagy, operai hangok, nincs zenekar, a zenét egyetlen zongorista szólaltatja meg. Nyitány sincs és néhány zenei szám is hiányzik. A játék gördülékenységéről két prózai színész is gondoskodik. Brook operája - írta egy kritikusa - nem foglalkozik a mágiával, a szabadkőművességgel, a szimbólumokkal, csak a mesét mondja, az egymásra-találás nagy mítoszát. Mozart - állítja a rendező - ma így játszaná. A Théatre des Bouffes du Nord vendégjátéka.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások