Színpadi drámám – mely szándékom szerint egy film forgatókönyve is – két mai emigráns tragikus múltjának és kilátástalan jelenének története. Egy sötét és – konkrétan és átvitt értelemben is – üres lakásban élnek valahol Nyugat-Európában, összezártan, egymásra utalva, a világtól elszigetelve. Hogy száműzetésük mennyire vélt és mennyire valós, hogy annak okai mennyiben keresendők bennük és mennyiben a külvilágban, azok olyan kérdések, melyeket a darab felvet és talán meg is válaszol.
Sławomir Mrożek híres darabja, az Emigránsok bemutatója óta sok idő telt el. Súlyos tény, hogy azóta végleg elveszítettük ártatlanságunkat, ha egyáltalán létezett valaha. Nekem úgy tűnik, hogy voltak korok, sőt, talán én magam is éltem egy olyanban, melyben – bár nyilván létezett – nem volt elfogadott a hazugság, a gyűlölet, a kegyetlenség és az önzés, és amelyben a tudás, az egyenesség és az önzetlenség legalábbis elvben pozitív értékeknek számítottak. (Dettre Gábor)