A világ duális természete nemcsak a kishúgukat szeretet nélkül, de tisztességesen felnevelő vénlányok irigységében, keserű játszmáiban érzékelhető, de a folyton leselkedő Kecske-boszorkány is jelzi, hogy a dolgok bármikor átfordulhatnak a rosszba, pusztítóba. A házaspárrá nem váló öregedő leányok és legények szembesülnek a fiatal generáció, Magdó és Móka életigényeivel. Tisztaságuk, szépségük, és természetességük aktivizálja mindannyiukat. A vonzás-taszítás és a birtoklási vágy egyre nyersebben, egyre agresszívabban hatja át a felgyorsuló eseményeket. Megállítható-e az erőszak, valósággá válhat a Göncölszekéren a Tejútra emelkedő szerelem álma?
Tamási Áron 1933-ban született darabja, népi játéka kísérlet a hagyományos konfliktusos dráma és a mitikus-szakrális dráma ötvözetére. Törekvéseiben rokonítható Garcia Lorca színpadi világával. A konkrétan értelmezhető társadalmi keret háttérbe szorul a szürreális, látomásos megoldással szemben, amelyben felmagasztosul a pusztuló szépség. A színmű gondolati-dramaturgiai összetettsége kihívás és lehetőség az alternatív társulat számára a szakrális színház jelrendszerének újraalkotásában.
A(z) Pécsi Harmadik Színház előadása
Hozzászólások