"A darabban komplex élményt szeretnék nyújtani, amelyben a vizualitásnak, a hangnak, a szövegnek és a táncnak egyformán hangsúlyos szerepe van.
Azt látom, hogy abban a kultúrában, amelyben élünk, végletes, egészségtelen a viszonyunk a testünkhöz; vagy egyáltalán nem törődünk, vagy túl sokat foglalkozunk vele. Túlkompenzáljuk eredendő szégyenünket és gátlásosságunkat, azt, hogy testünket nem tudjuk olyannak elfogadni, amilyen, ezért plasztikázzuk, befestjük, felvarrjuk, mesterségesen megfiatalítjuk, kigyúrjuk, hormonokkal és egyebekkel domborítjuk vagy karcsúsítjuk, és ha már alaposan megmásítottuk, végül büszkék leszünk rá. A tánc lehetőséget kínál ahhoz, hogy felfedezzük testünk adottságait, elfogadjuk olyannak, amilyen, és feltérképezzük szabadságunkat, kreativitásunkat, mozgásterünket, lehetőségeinket. Előadásomban test, szellem és lélek egységéről, ezek integrációjáról szeretnék beszélni rezgések, hangok, kalligrafikus és írásjelek, animáció és szöveg segítségével." (Nagy Andrea)
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások