Verdi pályájának egyik legnagyobb sikere volt az 1844-ben keletkezett Ernani. A megírást követő években százas szériákban került színre mind az olasz félsziget operaházaiban, mind Franciaországban.
Hogy van az, hogy mi, modern operacsinálók és operalátogatók ezt a hajdanán ennyire népszerű alkotást nem ismerjük igazán? A választ magánál Verdinél kell keresnünk, aki a hét évvel később keletkezett Rigolettóval véglegesen szakított az úgynevezett bel canto stílussal, és az operát a reálisabb emberábrázolás felé terelte. Az új stílus más megközelítést és más énektechnikát követelt. A „szép ének” technikai mesterfogásait az énekművészek egyre kevésbé használták, a hang önálló értékei (erő, szín, magasság), valamint a drámai kifejezőerő kerültek a középpontba. Az Ernani újjászületése a huszadik század zenei újrafelfedező mozgalmaihoz köthető, Verdi fiatalkori – mindaddig fitymált és alábecsült – művei műsorra kerültek, s ott is maradtak

A(z) Erkel Színház előadása