Programkereső
Színház

Faulkner.Csend

színmű, orosz, 2015.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás
William Faulkner "A hang és a téboly" ("The Sound and the Fury") c. regénye megelőzte korát, kiszélesítve az irodalomnak, mint művészetnek a határait. Viktor Rizsakov és színészhallgatói a szerzőt követve igyekeztek újrateremteni ezt az óriási "tudatfolyamot", olyan módon, hogy Faulkner szövege ma is érvényesnek hasson. A szerzőből kiindulva, létrehozva saját "folyamaikat", és továbbgondolva megérteni az eredeti művet. Az előadás három részből áll - szünet nélkül. A regény ugyanazon eseményeit különböző színészek többféleképpen is előadhatják. Az epizódok sorrendje nem egyezik meg a szereplők életének kronológiájával. A színészek végső soron levetik szereplőik maszkjait és közvetlen dialógusba lépnek a nézőkkel, feltéve itt és most azokat a kérdéseket, melyeket Faulkner műve és annak feldolgozása hívott elő belőlük.

Szereplők:
Sztepan Azarjan, Leonyid Buldakov, Roman Vasziljev, Kirill Vlaszov, Artyom Dubra, Alekszej Jermoskin, Darja Zsovner, Alekszej Kamanyin, Alekszandr Metyolkin, Szergej Novoszad, Irina Obrucskova, Ronald Pelin, Alevtyina Tukan, Varvara Feofanova, Jordan Frye, Szergej Scadrin, Varvara Smikova, Nyikita Juszkov

Díszlet- és jelmez: Olga Nyikityina

A(z) Nemzeti Színház előadása

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
10/10
FElepHánt 2015 máj. 01. - 13:15:28 10/10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

FAULKNER.CSEND----Viktor Rizsakov---Mûvész Színház Iskolastúdió/Moszkva/---MITEM

A nagy nevek, Luk és Eugenio beégtek, az ötödik általunk látott Rizsakov-rendezés egymagában létfontosságúvá tette a hullámzó teljesítményû MITEM-et. Újabb csapat a moszkvai Mûvész Színház Iskolastúdiójából, hihetetlen a színvonal, azonos a tavaly látott két osztály irigyelt nívójával.

Faulkner regényének motívumai kötetlen áramlásban bukkannak elénk, a gyermek- és felnõttkor idõsíkjai váltakoznak, ahogy maguk a szereplõk is szüntelenül cserélõdnek. A cselekmény követhetetlen, ritkán derül ki, ki kicsoda, "csak" epizódok vannak. Maradéktalan a magában álló színházi hatás, a hitelesség, az érdekesség lenyûgözõ szuggesztivitása.
Az elsõ Anya angolul beszél, a következõ vég nélküli tirádákban ecseteli félnótás fia miatti kibírhatatlan sorsát. Az egyenes folyamatosság, az áradó dikció energikussága mindenkire egyformán jellemzõ. A hazai natúr motyogás, ügyeskedõ mütyürözés, a szöveg poentírozó tördelése helyett a thalheimeri textus-cunami, melyet az átélés energiaörvényei tesznek
felejthetetlenné. És van hangjuk! Magabiztosan használják orgánumuk minden regiszterét, suttogástól a villámló sikolyig.
A kisfiú kukiját mutogatja, kamaszként vérfertõz, nagykorúan anyukája böcsületét védi. A konyhaasztalon itt is duhaj dugások esnek, ám inkább kedvesen komikus mindez, nyoma nincs a durva vulgár-szexnek. Míg Faulkner iszonyúan nyomott, Rizsakov-nál minden emberszabású, hitelességét éppen az észrevétlen stilizáltság adja. A fiú és csábító pofonpárbaja öt variációban jelenik meg, szerencsénkre mindig azonos szereplõkkel, van itt arcon legyintés, ökölcsapás, gáncs, rúgás és újságos ütleg, végtelenül szellemes, nagyszerûen játsszák és ez csak egy az ismétlõdõ szekvenciák sorában. A különféle esküvõk, metamorf menyasszonyok is hosszú sorban, hosszú fátyolban rohangálnak, a családtörténet epizódjai csak-csak kirajzolják a történések rejtett menetét.
Húszan is vannak, de mindegyiküknek élesen elkülönülõ, saját arca van, a tapsrendben nehéz, szinte lehetetlen a választás, mindenkinek jut emlékezetes pillanat, inkább több is. A tomporosan totyogó szakácsnõé az utolsó mondat: "Én vagyok!" - ez az egyéniséget felszabadító öntudat szikrázik a félelmetes összehangoltsággal játszók színpadi létezésébõl. Közben úgy figyelik egymás játékát, mintha elõször látnák...

Élnek a tárgyak: a székek, az asztal állandó mozgásban, - teáskanna, gyúródeszka, a tányérok találékony koreográfiával. A színváltást dobszólók kísérik, az oldal- és a hátfal teteje is játszik.
Hogy ne uralkodjon el az undorító vastaps, szilaj tapssal õk köszönnek vissza, majd goszpeles kórussal ábrándossá csitítják az elementáris lelkesedést. Egyáltalán: ki tud itt tapsolni, csak sírni lehet a két és fél órás gyönyörûségtõl. Jöjjön Rizsakov, rendezzen is, bár itt nehezen talál megfelelõ partnereket, de minden évben hozza el a Mûvész Színház Iskolastúdiójának újabb csodacsapatát.
Válasz

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás