Faust II.

színmű, magyar, 2015.

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?

A Faust második része egy öregedő értelmiségi zavaros álomvilágába kalauzol minket, amelyben az antik kultúra összes nimfája és kentaurja megfordul. Vidám, hedonista körtánc kavarog, majd feltűnik szép Heléna, Faust múzsája, akivel összeköltöznek, gyereket nemzenek, a gyerek később meghal, és ők szétválnak. Végül Faust is meghal, nem marad utána más csak néhány szellemes idézet.

Faust I-II. - Színikritikusok díja 2015 - A legjobb díszlet
Faust I-II. - Színikritikusok díja 2015 - A legjobb színházi zene

A(z) Katona József Színház előadása

Bemutató időpontja:

2015. április 26., Katona József Színház

Stáblista

Szereplők

Faust (Császár)
Mephistopheles (Phorkyas)
Doktorandusz
Wagner (Euphórion, Philemon)
Homunculus (Vándor, Nyomor)
Szfinx (Galatea, Lány, Bűn)
Griff (Delfin, Felderítő I., Kar III.)
Hangya (Delfin, Felderítő II., Kar II.)
Khirón (Néreusz, Hadvezér)
Mantó (Phorkyas I., Markecolina, Gond)
Seismos (Érsek, Anaxagoras)
Lamia (Phorkyas II., Karvezető)
Thalés (Miniszter)
Próteus (Harácsoldi, Kar I.)
Heléna (Baucis, Baj)

Hozzászólások

2/10
Emerenz 2016 febr. 21. - 21:50:40 2/10 Előzmény virata
Ha a mûsorban az van írva, hogy "Goethe: Faust", akkor az ember talán némileg jogosan várja, hogy azt adják elõ. Ha pedig nem azt akarjáj elõadni, akkor írják oda, hogy Goethe után szabadon vagy ilyesmi.
virata 2016 jan. 31. - 09:17:15
Az elõttem szólók nem értették meg a darabot, amely Máthé Gábor önvallomása. Hisz õ maga szól hozzánk zaklatott személyes gondolatairól, kapuzárás elõtti pánikjáról. Az õ élete tele szexjelenettel (vagy csak ezt szeretné), és gondolkodása valóban ilyen sekélyes, következetlen, ötlettelen. Tehát a darab realista. Az, hogy Goethéhez, s a Faust szelleméhez, filozófiához vajmi köze, nem probléma. S hogy ezt a konfúz darabot miért nem tagadta meg bemutatni a színház igazgatója? Azért, mert az is õ.
2/10
Emerenz 2015 dec. 31. - 01:33:30 2/10
Ez Goethe megcsúfolása. Nem értem, hogyan adhatta bárki a nevét ehhez a kínlódáshoz. (Vagy a fiatalok szó nélkül hallgatnak az öregekre, mert õk biztos jobban tudják??)
surviver 2015 nov. 08. - 23:37:11
Egy fokkal szórakoztatóbb, mint az elsõ rész, így erre meg tudom adni a kettest. Nagy csalódás az egész , koncepció-nélküli zagyvaság.
1/10
mummumm 2015 máj. 27. - 22:40:04 1/10
Az öncélú rendezést a színészi alakítások sem tudják feledtetni: nincs mit (tartalom, koncepció) alakítani. A darab töredezett, egy idõsödõ neurotikus férfi kapuzárási pánikját követhetjük. Persze, ha nagyon figyelünk, azt pedig nehéz, mivel darabos, a sok direktben szexuális jelenet mellett is unalmas. 25 éve nem mentem el szünetben, de most nem bírtam maradni, majdnem elaludtam rajta, ebbõl csak a bosszankodás zökkentet ki... :) Borzasztó "élmény" volt.
Buga_Jakab 2015 máj. 27. - 21:00:17
AKI JÓT AKAR MAGÁNAK, AZ KERÜLJE MOST A KATONÁT!
A fordítás valóban érthetõ mondatokat hozott. De a színpadi mû követhetetlen Félpercenként teljesen új jelenetek, ahol a szereplõk is alig követhetõk. A túltengõ szexuális színpadképek még elviselhetõek volnának, ha lenne az elõadásnak valami tartalma. Goethe Faustja helyett egy szétesõ entellektüelt látunk téblábolni kapuzárás elõtti lelki nyavalyákkal, minden gondolati tartalom nélkül. Ha e rendezés csak ennyi gondolatot tud hozzáadni, akkor kérjük vissza inkább Goethe-t. Így viszont Goethe-márkanévvel kapunk egy - jóindulatúan - egy kísérleti katyvaszt. Sajnálom a színészeket, õk hozták azt, amit ebbõl a lelkiismeretlen ötletelésbõl lehetett
Edmond Dantes 2015 máj. 17. - 11:06:17
Hát igen, nekünk sok lehet ez a kétestés Faust...bár 2000-ben Peter Stein a teljes, húzatlan (!) mûvet vitte színpadra, 21 órás össz-terjedelemben, a címszerepben Bruno Ganzzal, aki Hitlert alakította A bukás c. filmben.
http://de.wikipedia.org/wiki/Faust-Projekt
Másrészt az is igaz h a németeknek "házi" szerzõjük Goethe, de végigülni azért nekik se lehetett túl könnyû :)
1/10
elszabó 2015 máj. 16. - 22:07:39 1/10
Noha Schilling a második részben sem tud szexuális exhibicionizmus nélkül létezni - van guminõ és kisfiúk utáni rohangálás - de ennek mértéke már elviselhetõbb, mint az elsõ részben. Ám ettõl még nem lett jobb a helyzet, mivel alig hiszem, hogy sokan tudnák követni Goethet a teljes görög mitológiát felvonultató eszmeutazásban. Goethe darabjainak színpadra állíthatóságát már saját korában is sokan kétségbe vonták. Nos a kétség nem múlt el. Márton László jószándékú fordítása nálam csak annyit ért el, hogy az egyes mondatokat ugyan értettem, de tíz mondatos távlatban már gyakran nem állt össze folyamattá. Nálam a nagy akarásnak nyögés lett a vége.